Interjú Demeter Andreával

A LOSZ Év Lakberendezője 2016 közönségdíjasa: Demeter Andrea

 

 

Demeter Andrea“A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.”

Kahlil Gibran

 

 

Viczán Ágota:
Az idézet választásnál záporoztak a lehetőségek, oly sokrétű és kedves személyiség, hogy fürdőztem a kínálkozó gondolatok, bölcsességek között. Aztán rátaláltam az igazira, mert mi is lehet több annál, mint örömöt adni és kapni – ez fémjelzi Demeter Andrea személyiségét és hitvallását, az életben és a munkájában egyaránt.

 

V.Á.:
Úgy tudom, hosszú út vezetett a lakberendezésig. Hogy is volt?

 

Demeter Andrea:
Külkereskedelmet és marketing kommunikációt tanultam. Nagyon szerettem a munkámat, tele kihívással és pozitív visszacsatolással. Férjhez mentem, aztán megszületett sorban a három kislányunk, akikkel otthon maradtam édesanyaként – pótolhatatlan, boldog és mindannyiunk számára meghatározó időszakot töltve el együtt.

 

Számomra nagyon fontos volt, hogy a gyermekeimet biztonságban tudjam, de az otthon töltött évek alatt hiányzott a kézzel fogható alkotás. Barátoknak, ismerősöknek segítettem meglátásaimmal, ötleteimmel, javaslataimmal berendezni az otthonukat, saját családi házunk tervezésében is aktívan részt vettem – azaz tulajdonképpen én mindig is lakberendező voltam, csak nem tudtam róla! 🙂 Ezért aztán nagy lépésre szántam el magam: 2008-ban beiratkoztam a Junior Art Center Oktatási Stúdióba, hogy „igazi” lakberendező legyek. Belevetettem magam a tanulásba, a szakma minél professzionálisabb elsajátításába. Szerintem csak így lehet és így érdemes pályát váltani, azaz szilárd elhatározással, elkötelezettséggel és kitartó munkával, ami aztán meghozza gyümölcsét. 2010-ben végeztem, ekkor 5 évet adtam magamnak, immár hivatalos lakberendezői szárnypróbálgatásaimnak.

 

V.Á.:
Az 5 év munkájának eredménye lett ez a díj is!

 

D.A.:
Igen, ez így van. Szép feladatokat kaptam, köztük egy a 70-es években épült balatoni nyaraló belső tereinek újra tervezését.
Jól sikerült az átalakítás, olyannyira elégedettek voltak a megrendelők, hogy ezt követően felkértek, nézzem meg a nagykovácsi családi házukat, ott is tudnánk-e ilyen csodát művelni. Felújítást és „újratervezést” szerettek volna, mert bár nagyon szívesen laktak ott, időközben bővült a család és a pici babákból kamaszok lettek, szűknek bizonyultak a gyerekszobák és a vendégek fogadását szolgáló nappali is. Még az is megfordult a fejükben, hogy nehéz szívvel bár, de eladják a házat és új helyen kénytelenek megfelelő otthont keresni.

 

Ekkor jöttem én. Alaposan felmértem a helyet és az igényeiket, majd bemutattam a teljesen átrendezett új alaprajzot a lehetőségekkel, javaslataimmal – tudva, hogy legszívesebben ott szeretnének maradni szeretett utcájukban, házukban, csak éppen az időközben megváltozott életsajátosságaikhoz igazodó, praktikus, ugyanakkor kényelmes és esztétikus környezetben. Nagyon szeretem a térrendezést, elengedhetetlen, hogy mindennek megfelelő helye legyen, átlátható, barátságos terek öleljenek körbe minket, legyen „felhasználóbarát” a lakás. Családi ház esetén különösen fontos a külső és a belső összhang is.

 

A térrendezés után tervezhettünk tovább, kialakítva a stílust, a bútorokat, a színeket. A család nagyon szeretett volna nemcsak praktikus, de korszerű és előremutató, örök értéket képviselő építészeti elemeket, anyagokat és berendezési tárgyakat a felújított házba, így aztán csak a kislányuk piros íróasztalszékét tartották meg a korábbi bútoraik közül…

 

A nagyszabású munkának végül mutatós, jól kihasznált terek, finom, letisztult enteriőr lett az eredménye, bútorok tekintetében pedig a tölgyfa meleg színét ötvöztük a fehérrel és a szürkével.

 

V.Á.:
Gondolom ebben az esetben is a tulajdonosok nagy megelégedésére?

 

D.A.:
Igen! Ahogy az interjú elején az idézet is szól, a legnagyobb boldogság számomra is az, ha a munkámmal örömet szerzek. A nagykovácsi család fiú gyermekének elismerő szavai például ezek voltak: „köszönöm, hogy kiszabadítottál a kis vermemből!” A családfő később felhívott és jókedvűen elújságolta: annyira szeretnek régi-új otthonukban lakni, hogy megfontolják, elmenjenek-e egyáltalán például nyaralni valahova…  🙂

 

Ezért is gondoltam, hogy megmérettetem magam az „Év Lakberendezője” pályázaton, ami a személyes siker mellett egyúttal nyilvánosságot és további lehetőségeket, feladatokat hozott.

 

Élő példa vagyok tehát arra, hogy megéri komolyan venni a tanulást, megragadni a kínálkozó lehetőségeket, munkánk során lelkesen és elkötelezetten tudásunk legjavát adni, mert így a siker, azaz a megbízó öröme nem maradhat el. Ez pedig az alkotó öröme is…

 

Az interjút Viczán Ágota készítette.

 

Ismerjék meg Demeter Andrea közönségdíjas munkáját!

 

Demeter Andrea közönségdíjas munkája Demeter Andrea portfóliós oldala

 

 

Év Lakberendezője 2016 pályázat

 

 

OTP lakástakarékTrilakMAXCITYSolthy GallerySZéplak