Ha egy pillanatra megállunk, és környezetünket tüzetesebben szemléljük a színekre összpontosítva, akkor látjuk, hogy a tárgyak, a bútorok, a falak, a textilek sokszínűsége ölel körbe minket. Ezek adják meg a helyiségek alaphangulatát. De gondoljunk bele egy pillanatra abba, hogy mi lenne velünk ezek nélkül a színek nélkül. Mennyire nem lenne élvezhető az életünk? Vagy már az is frusztrálna minket, ha nem lenne ennyi színárnyalat.
De nemcsak az épületeknél van ez így. Ha becsukjuk a szemünket, élénken látjuk magunk előtt a tavasz első virágait, a fák üde zöld lombjait, a bokrok rügyeit, amit a nap melege csalogat elő. Hiába éltem meg jó pár évet, de minden tavasszal elmélázom azon, hogy ilyenkor a zöldnek mennyiféle különböző árnyalatát látom, amit lehetetlenség lenne megszámolni. Vagy vegyük még az őszt.
A sárga és a barna színek miképp férnek meg békében és barátságban egymás mellett? A természet saját maga alakította ki ezeket a harmonikus képeket, hogy számunkra ezeknek a látványa gyönyörű és egyben megnyugtató legyen. Példát mutatva arra, hogy a színeket hogyan lehet összepárosítani az elképzelhető összes megvilágításban és minden évszakban.
De mi lenne, ha ezek közé a jól megkomponált színek közé, amik tökéletesen megférnek egymás mellett, bevinnénk egy oda nem illő színt? Például a pinket, vagy a neon zöldet. Diszharmónia.
Ugyanez történik velünk a lakáson belül is ebben az esetben.
Ezért, ha szeretnénk egy kellemes, nem utolsó sorban, összhangban megegyező belső teret kialakítani számunkra, akkor valamennyire ismernünk kell a színek jelentését, ezeknek negatív, illetve pozitív tulajdonságait.
Tehát vegyük szemre őket most
Először is nézzük meg a szakemberek által használt és javasolt SZÍNKÖRT. Ez egy olyan ábra, ahol a szivárvány színei vannak sorba rendezve. Egy háromszög csúcsainál helyezkedik el a három alapszín: a sárga, a kék és a bíborvörös. Ezeknek a legfőbb tulajdonsága, hogy más színekből nem keverhetők ki, viszont az össze többi szín ezeknek az árnyalataiból származik.
Érdekes kombinációkat hozhatunk létre a kiegészítő színek alkalmazásával. Kiegészítő színeknek nevezzük azokat a színeket, amik a színkörön belül egymással szemben helyezkednek el. Ha összekeverjük például a pirosat a zölddel, a sárgát a lilával vagy a kéket a narancssárgával, akkor az eredmény minden esetben szürke lesz. Ha a kiegészítő színeket tiszta formájukban egymás mellett alkalmazzuk, akkor ezek kölcsönösen kiemelik egymás erősségét. Ezért a lakberendezésben nem alkalmazhatók.
A színek tulajdonságai
Halvány, visszafogott színek:
Ezek a különböző zöldek, kékek, lilák és szürkék, amik mindig a tágasság érzetét keltik. A leghatékonyabban a monokróm színösszeállítással, azaz egy szín különféle árnyalatainak válogatásával tehetjük látszólag szellősebbé a helyiséget. A hűvös színek kellemes éghajlatot varázsolnak a napos, déli vagy nyugati fekvésű szobákba. Minél világosabb árnyalatot választunk valamely halvány, hűvös színből, annál tágasabbnak tűnik majd a helyiség.
Meleg, visszafogott színek:
Meghitt hangulatot teremtenek és kisebbnek láttatják a helyiséget. Ha ez a célunk, akkor válasszunk valamilyen erőteljes színt. Például: pirosat, rózsaszínt, narancsot, aranyat, terrakottát, sárgát, barackszínt, burgundi vöröset, barnát vagy telt krémszínt.
A homályos, sötét helyiségeket napfényes színekkel – sárgával, arannyal, barackszínnel- tudjuk felvidítani. A pihenésre szolgáló helyiségben halvány, semleges színekkel – lágy vajszín, bézs vagy puha galambszürkével- teremtünk nyugalmat.
A csupa fehér falak tisztaságot, frissességet árasztanak, ám a makulátlan fehérség bántó is lehet, ha úgy esik rá a fény. A fehér olykor épp annyira harsány, mint a sárga vagy a vörös. Ezért ahol pihentetni szeretnénk a szemünket, ott csontfehérre fessük ki a falakat.
A közlekedőhelyiségeket, mint például az előszoba, hall, az alapszínek valamelyikével vagy élénk fiatalos falfestéssel tehetjük meghökkentővé. A kontrasztos színek elűzik az egyhangúságot.
A hűvös, halvány árnyalatúra festett helyiséget meleg színű falburkolatokkal lehet élénkíteni. A telt, meleg színeket halvány, hűvös, a semleges színeket pedig valamilyen élénk alapszínnel -vörössel vagy kékkel- egészíthetem ki.
Színkontraszt
Ha tetszőlegesen választjuk meg kompozícióink színeit, nem valószínű, hogy a mindegyikük ugyanahhoz a színskálához tartozik. Ebben az esetben nem a rokonsága, hanem éppen a különbözősége lesz a színhatás alapja. Az elénk táruló kép annál feszültebb, minél nagyobb az egyes színek hatása közötti különbség. Ezeket nevezzük kontrasztnak. A legismertebbek ezek közül a sötét és világos, hideg és meleg színkontrasztok.
A legegyszerűbb színellentét a világos és sötét kontrasztja. Legjobb példa a fekete-fehér párosítása. Ez mozgalmassá, izgalmassá, talán kicsit vibrálóvá is teheti a látványt. Például fekete-fehér csíkos fal, világos bútorzattal. Ez a kombináció a fekete-fehér elegáns ellentéte. A berendezés során figyelni kell arra, hogy ugyanaz a bútor vagy tárgy egészen másképp hat azonos szín sötét, illetve világos árnyalata előtt.
A hideg-meleg kontraszt viszont akkor érvényesül, amikor egyik vagy másik szín túlsúlyban van. Például a hideg színekben tartott berendezést egy-egy piros vagy narancsszínnel „felmelegítjük”, vagy fordítva, meleg hangulatú berendezést hideg színfolttal frissíthetünk fel.
A hideg-meleg kontrasztjelenséghez az alábbi kontrasztpárok kapcsolódnak: árnyékos-napos, átlátszó-tömör, megnyugtató-izgató, vékony-vastag, légies-földszerű, távoli-közeli, könnyű-nehéz, nedves-száraz.
Érdekes, de sokkal kedvezőbben reagálunk egy-egy színes térre akkor, ha rögtön érezzük a hideg-meleg karakterét.
Végül egy megjegyzés: a harmonikus színek összeválogatásának képessége hasonlít a jó főzéshez való tehetségre. A JÓ ÍZLÉS, MINDENNEK AZ ALAPJA.