Szó szerint. Merthogy vendéglátónk konyhája Egyesült Államokban szerzett tapasztalatai alapján készült.
Az itt látható kerülő konyha a testvérlapunkban – Fürdőtippek – már bemutatott fürdőszobával együtt része, egy amerikai hatásoktól nem mentes lakásnak. És ez nem véletlen, hiszen tulajdonosa egy USA központú cégnél dolgozott több mint tíz éven át, így volt alkalma megismerni az európai és amerikai életmód közötti különbséget.
Elképzelése tehát volt, ideje viszont nem, ezért új lakásához olyan lakberendezőt keresett, aki otthonosan mozog az angolszász hagyományokban gazdag újvilági stílusban, és aki ismeri az „amerikai-feeling” újraalkotásának titkait. A lakberendezővel folytatott beszélgetések eredménye egy kortalan és igen praktikus konyha lett, melynek megvalósítása mélyen az eredetileg tervezett költségek alatt maradt. Az így megspórolt pénzt aztán házigazdánk komolyabb minőségű konyhagépekre fordíthatta.
„Minden parti a konyhában végződik” tartja egy amerikai mondás, és talán ez a magyarázata a nálunk amerikai-konyhának ismert egyterű konyhák létrejöttének. Háziasszonyunk egyértelmű kívánsága volt, hogy ne legyen „száműzve” a fakanál mellé, ne legyen kizárva a családdal, vendégekkel folytatott beszélgetésből sütés-főzés közben sem. (Az már csak mellékesként jegyezhető meg, hogy így egy televíziót is meg lehetett spórolni, hiszen a tűzhelytől rálátni a családi fő készülékre.)
A megálmodott konyhabútor amerikai tapasztalataik alapján készült. Hosszas keresés, katalógusok és konyhaszalonok végiglátogatása után úgy döntött a család, hogy mégsem bútorszalonból választanak konyhát. „Ami megfizethető volt az nem tetszett, ami pedig tetszett volna azért olyan árat kértek amennyit nem akartunk érte kiadni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a lakberendezőnkkel terveztetjük és gyártatjuk le a konyhabútort.” – mondja házigazdánk –
„Elmondtuk, mit szeretnénk, mutattunk néhány fényképet az elképzelt stílusról, a végeredményt pedig azóta is mindennap boldogan élvezzük.”
A többszemélyes konyhák alapja a főzési lépések szétválasztása. Az elkülönített funkciókkal bíró, több személyes konyhában egyszerre két szakács is tevékenykedhet, nem lökik fel egymást, sőt ellenkezőleg: egymás keze alá dolgozhatnak. Vendéglátónk családjában a nagylány is sokat segédkezik a konyhában, így határozott kérés volt a kétszemélyes munkapult. Ez adta az ötletet a „vizes” és „tüzes” sarkok létrehozásában.
A vizes-blokkba kerültek az előkészítést, mosást, mosogatást szolgáló berendezések: egy nagy, márványőrlemény-kompozit alapanyagú, country-sílusú mosogató, mely nem karcolódik, és mindent elnyel. Ez zöldség és gyümölcsmosásra éppoly hatékony, mint edények gyors elmosogatására. Ide került a beépített Whirlpool mosogatógép, a kávéfőző, és az alsó szekrényekben megbúvó egyéb keverő-turmixoló konyhagépek arzenálja.
A tüzes-blokk a sütés-főzés alapvető kellékeit tartalmazza: a 4-égős Nardi gáztűzhely és a grillezős Nardi sütő antikolt vörösréz színével kortalanságot sugall. A felette elhelyezett rozsdamentes Pelgrim szigetelszívó garantálja, hogy a főzéskor keletkező illatok nem terjednek szét a lakás minden zugába. Ebben a sarokban kapott helyet a Panasonic mikrohullámú sütő, a Philips kenyérpirító, és az összes főzéshez használt lábos, fazék, kés és egyéb kellék. Itt található a fűszeres szekrény is, mely kihúzható polcos rendszere révén minden négyzetcentimétert hasznosít.
A tüzes-vizes sarkokat a „jeges” kapcsolja össze. Ide a konyha közepére került a család szemefénye, a duplaajtós, jégkocka-gyártós, amerikai Whirlpool hűtőszekrény. A hűtő, ami jó újvilági szokás szerint az üzenőközpont szerepét is betölti számtalan frizsider-mágnesével (bár ezeket a fotózáshoz házigazdánk levette). A hűtő fölötti résben lapulnak a borospalackok, sorsukra várva, tudván, hogy olyannyira szem előtt vannak, hogy egyikük ma bizony kiürül.
Az amerikai-módra, csempézett munkafelszíneket könnyű tisztántartani, a bükkfa lapból álló asztallapon pedig a szeletelés, klopfolás is gond nélkül elvégezhető, sőt a forró edények egyszerűen – alátét használata nélkül is – rátehetők. A pult alatti sarokban kaptak helyet a szakácskönyvek, melyek mindig kéznél vannak, ha a szokásos „Mit főzzek ma?” kérdés elhangzik.
A konyhához szervesen kapcsolódik a gyors étkezések és mindennapos reggelizések helyszíne, a bárpult. Ideülve még a házi feladat is könnyen felmondható anyunak, miközben a vacsora készül. De jó szolgálatot tesz vendéglátáskor is, amikor a konyhából kiűzött, láb alatt levő rokonok, barátok ide felülve tudnak traccsolni a tűzhelynél serénykedővel.
A konyha megvilágításáról álmennyezetbe rejtett spot-lámpák gondoskodnak, melyeket a felső szekrény aljába rejtett célvilágítás egészít ki. Szintén az álmennyezet rejti a szagelszívó kivezető csövét is.
A konyha padlója az idehaza megszokottakkal ellentétben szalagparketta burkolatú, ami továbbfut a nappali szobába, egybekapcsolva a tereket.
„Mindenki azt kérdezi, nem okoz-e gondot a konyhában a parketta? – mondja vendéglátónk mosolyogva – Egyértelmű a válaszom: Nem! Az USA-ban és Kanadában jól bevált ez a padlóburkolat. Ha ott működik, miért okozna gondot Magyarországon? Csak nem szabad eláztatni. Ha valami kiömlik így is-úgy is azonnal feltörli az ember, nem? Ahhoz pedig nagyon amatőr szakácsnak kell lenni, hogy egy konyha ússzon.”
És hogy a járás a lábnak még kellemesebb legyen, arról – a tengerentúli szokásokhoz híven – egy egyszerű pakisztáni szőnyeg gondoskodik.
„Imádjuk ezt a konyhát – szögezi le a házigazdánk – kortalanul szép és ugyanakkor rettenetesen funkcionális. A tulajdonos és tervező egyesült álma… Egy valódi AMERIKAI KONYHA – így, csupa nagybetűvel.”