Nem sok lakástulajdonos büszkélkedhet azzal, hogy egy műemlék falai között él. Vendéglátónk számára mégis az a legfontosabb, hogy úgy tudott megújulni Buda turisztikai ütőerén „lüktető” háza, hogy a maga letisztult, egyszerű valójában otthonná vált, ahová minden nap szívesen tér haza.
Az egyéves felújítási munkák között nem csak az ilyenkor megszokott padlóburkolás, festés-mázolás szerepelt Budán: megfordultak itt régészek, a műemlékhivatal szakemberei, mégiscsak 13-14. századi falakról van szó. Ennek a háznak története van. „Zsigereiben” őrzi az Árpád-kori építészetet, jelenlegi tulajdonosa és az őt segítő szakemberek, építész, belsőépítészek, kivitelező mesterek pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy megőrizzék eredeti értékeit. Nemes célért dolgoztak mindannyian: a felújítással az épület ne veszítse el „öreg arcát”, sőt, a régi mellett a legnagyobb harmóniában éljen az új.
Amikor arról kérdezem vendéglátónkat, hogy hogyan talált rá a házra, büszkén, nosztalgiával mosolyogva kezd regénybe illő történetébe. Egy vasárnap délutánon fültanúja volt egy beszélgetésnek, melynek során egy barátja és egy német hölgy erről a házról értekezett. Egy héttel később Lasetzky Frigyes építész társaságában látogatott el ide először. Ahogy végigjárták a zegzugos házat, mindketten egyre erősebben érezték, hogy az épület óriási lehetőségeket rejt. Na, meg nem akármilyen élettörténeteket: a házat azért nevezték „A Kőműves Házának”, mert egy kőművesből lett építési vállalkozó tulajdonában állt. őt egy Brazíliából megtért hazánkfia követte; az ő örököseitől jutott a házhoz vendéglátónk.
A kőműves háza tehát újabb gazdára lelt, így 2003 februárjában megkezdődtek a felújítási munkálatok. Több mint egy évig tartott, mire befejezték, és a ház elnyerte karakterét. Időközben azonban lakója folyamatosan szépítgette a hibákat, így mai képe némely ponton eltér az eredeti koncepciótól. – Ha valami nem tetszik – mondja -, akkor azon következetesen addig gondolkodom és dolgozom, amíg olyan nem lesz, amilyet szeretettem volna. Ilyen volt például a padlóburkolat a fürdőszobában, amelyet eredetileg fából készítettek, de mára járólap borítja. Ez is arra utal, hogy a tulajdonos komolyan részt vett a tervezői munkában, s a vezető építésszel és a belsőépítészekkel egymás ötleteit kiegészítve alakították jelenlegi formájára a tereket.
A házba belépve tágas előtérben találjuk magunkat. A kővel kirakott boltíves mennyezet alatt időutazás veszi kezdetét, hisz a következő kép mindjárt a tér meghatározó elemeként emlegetett lépcső. A stabil lakberendezési tárgy nemcsak a ház egyik legfontosabb, praktikus részeként funkcionál – hiszen a lépcső köti össze a hálószintet és a négy szintet -, hanem a felújítás legnagyobb kihívást jelentő pontjaként tartják számon.
A tulajdonos a szakirodalmat böngészve, egy kifejezetten lépcsőházakkal foglalkozó albumban akadt egy ehhez hasonló megoldásra. A legfelső emelet impozáns méretű hálószobájában elhelyezett szaunával „ötszintessé” alakított házat természetes fény járja át. A belsőépítész páros álmodta meg azt a fénycsapdát, amely két födémlemez áttörésével valósult meg, így professzionális világítástechnikával kiegészülve minden szinten izgalmas fényhatást hoz létre.
A földszintet meghatározó, és az előtérben, ebédlőben, konyhában visszatérő boltívek, illetve kőfalak harmonikus egységet teremtenek. Az ebédlőben lévő, valóban az Árpád-korból származó három boltív közül csak egyet tártak fel, mert az épület nem bírta volna statikailag, ha a másik kettőt is megnyitják. E kettőnek helyét a boltívek negatív mélyedése jelzi. Az első emeleten található két térből álló összenyitható nappali kifinomult érzékkel és stílusosan bútorozott, egyik terében a modern kandallóé és a képzőművészeti alkotásoké a főszerep, a másikban pedig a szépen beépített könyvespolcé, az ülőgarnitúráé, illetve televízióé. A tetőtérben lévő dolgozósarokkal együtt kialakított hálószoba berendezése és bútorai is a tervezők és a tulajdonos jó ízlését dicsérik. A hálószobából nyíló terasz tulajdonképpen egy szabad égre nyitott, csendes pihenősarok, amely úgy zárja ki a külvilágot, hogy beengedi a budai vár évszázados hangulatát.
Minden részletében átgondolt, az elegancia feltétlen szolgálatában áll a ház, nem érződik semmi művi, mesterséges „erőszak” a műemlék falak között. Kivitelezésére és berendezésére is olyan aprólékos precízség jellemző, amelyre kevés példát találni. A végeredmény – nyugodtan mondhatjuk – egy méltán világszínvonalú otthon.
Forrás:
www.amiotthonunk.hu
Lapszám: 2009-04