A VITAL-TV interjúja Németh Gáborral, az „ÉV LAKBERENDEZŐJE – 2006” pályázat I. helyezett közönségdíjasával.
Mostanában divatos otthon dolgozni. Melyik a legideálisabb hely dolgozósarok kialakítására?
Az attól függ mekkora, és milyen beosztású a lakásunk. Nagy lakásban élők esetleg megengedhetik maguknak, hogy egy teljes külön szobát szenteljenek otthoni munkahelyüknek. A kisebb lakásban lakóknak viszont valamelyik szoba sarkában kell helyet szorítaniuk home office-uknak. Az otthoni iroda mérete természetesen függ a végezni kívánt tevékenységtől is, illetve attól, hogy mennyi kommunikációs eszközt (fax, számítógép, telefon, fénymásoló, szkenner, stb…) kell elhelyezni, és attól is, hogy mennyi a tárolandó papír (dossziék, levelezés, számlák, stb…).
Dolgozósarok lehet bárhol a lakásban. A tengeren túl – Amerikában és Kanadában – gyakori, hogy a konyha egyik sarkában szorítanak helyet a dolgozóasztalnak. Itt történik a számlák írása és a csekkek előkészítése, de felhasználható ez a sarok az étel receptek leírásához, vagy épp a szakácskönyv böngészéséhez is. Nálunk ez még nem divat, pedig logikus elhelyezés.
Itthon inkább a nappali vagy hálószoba sarkából kanyarítanak ki egy kis helyet az íróasztalnak, bár volt olyan munkám is, ahol a szokásosnál nagyobb előszobát alakítottam ki dolgozóvá. Ez azért volt előnyös, mert az előszobák alig használt és szinte teljesen kihasználatlan területei a lakásnak (gondoljunk csak bele: elmegyünk hazulról reggel, ilyenkor csak 10-15 percet töltünk az előszobában – és ugyanez visszafelé este: hazajövünk, lekabátolunk, ami ismét csak 10-15 perc. Az idő többi részében az előtér kihasználatlanul és üresen pihen, ha csak nem adunk neki egy újabb funkciót…)
Szóval az, hogy hova kerüljön a dolgozó sarok, attól függ, hogy mit csinálunk benne, és hol találunk helyet rá a lakásban.
Milyen térelválasztó módszerek vannak?
Ha a nappaliból kanyarítunk ki egy helyet az egyik legjobb megoldás egy könyvespolc, mint térelválasztó használata. Ez a polc lehet nyitott, amire mind a nappali felől (pl. könyveket), mind a dolgozó felől (pl. dossziékat) pakolhatunk.
Lehet térelválasztó egy függöny, vagy reluxa, esetleg nád roló – ezt főleg a hálókban elhelyezett dolgozósarkoknál javasolnám. Nagyobb szobában lehet egy dobogóra emelt iroda is térelválasztott.
Kérdés persze itt is, hogy mekkora a rendelkezésre álló helyünk és mekkora az a rumli amit el akarunk takarni. A szépen rendben tartott asztalt nem is kell feltétlenül elszeparálni. Ne felejtsük: a térelválasztók – még ha csak vizuálisak is – csökkentik a lakás méretének érzetét.
Mennyire kell akár a dolgozószobának, akár a dolgozó saroknak egy irodára hasonlítani?
Ismét azt mondom: attól függ. Azaz attól, hogy mennyire leterhelt az otthoni irodánk.
Ha mondjuk könyvelő, vagy ügyvéd vagyok, és ügyfeleket is fogadok otthon, akkor célszerű, a „businesss look”, azaz a valóban irodaszerűség. Ebben az esetben ez a munkahelyem, azzal a különbséggel, hogy reggel nem megyek el otthonról, és nem buszozok be az irodámba, hanem csak átsétálok a szomszéd szobába. Közbe vetem: ezt soha ne tegyük pizsamában, vagy háziköntösben, hanem öltözzünk fel rendesen (na nyakkendőt kötni azért nem kell, de adjuk meg a módját), mert akkor tudjuk tudatosan beleélni magunkat abba, hogy mi most nem otthon vagyunk, hanem a munkahelyünkön – még ha ez egy és ugyanazon lakáson belül is van. Nos ilyen esetben az irodánk valóban irodaként funkcionál, amit a bútorzattal és a teljes berendezéssel is sugallni kell. (Pl. legyenek az íróasztalunk mellett székek és egy beszélgető sarok, ahol a kliensünkkel foglalkozhatunk…)
Ha azonban csak „hobbi irodánk” van otthon, amit az internetezésen és levelezésen, vagy éppen bélyeggyűjteményük rendezgetésén túl másra nem használunk, akkor kerüljük a túlzott formalitást. Ne felejtsük, elsősorban otthon vagyunk és csak másodsorban az íróasztaluknál.
Alapvető tényező a világítás: mire figyeljünk?
Nos a világításnál igen fontos, hogy lássuk mit is csinálunk. Ha van természetes fény, az a legjobb. Célszerű az íróasztalt az ablak mellé tolni, és itt is van több lehetőség: én személy szerint nem szoktam javasolni azt, hogy asztalunk szembe legyen az ablakkal, még ha a kilátás szép is. Ilyenkor ugyanis elkalandozik a tekintet, és óhatatlanul kinézünk az ablakon, és azt kezdjük figyelni, mi történik odakint, ami elvonja a figyelmet a végzendő munkából. A legjobb, ha merőlegesen áll az asztal az ablakra, attól függően, hogy jobbkezesek vagy balkezesek vagyunk-e. a lényeg, hogy ne tartsunk árnyékot arra amit csinálunk.
A mesterséges fényeknél is ugyanerre kell ügyelni. Az általános megvilágítás mellett (pl. mennyezeti lámpa) feltétlenül szükséges az íróasztali lámpa. Divatosak a különböző bankár lámpák, vagy modern és irányítható fényű lámpák – a választást a stílus szabja meg. Színe alkalmazkodjon a dolgozószoba stílusához és színvilágához. Egyre ügyeljünk: elegendő, de ne szúróan nagy, vakító fényű izzót alkalmazzunk.
Bútorlista? Mire van feltétlenül szükségünk?
Itt a logikus alapbútorokat kell említeni:
- Íróasztal, fiókokkal a tollaknak, radíroknak és apró irodai dolgoknak (pl. gemkapocs, ragasztó, stb…),
- Polcok és tároló rekeszek a papíroknak, dossziéknak, CD-knek, Ne feledjük el, hogy ezek csak gyűlnek és gyűlnek, tehát legyen elegendő hely a tárolásra később is…
- Szekrények a készülékeinknek (fax, fénymásoló, szkenner, printer, stb…)
- Természetesen kell egy kényelmes szék is. És itt álljunk meg egy szóra! Sokan ismerik a varázsszót: ERGONOMIA. Ez esetünkben egy kényelmes, a test alakját követő, a derekat, hátat és alkart támasztó széket jelent. Egyre gyakoribb a „teniszkönyök”, ami nevétől ellentétben nem a sporttól, hanem a sok számítógépezéstől keletkezik, és ínhüvely gyulladásként megkeseríti az ember életét. Ha sokat dolgozunk, mindenképp szerezzünk be egy kényelmes széket – ami ugyan drágább, de higgyék el, megéri -, ha azonban csak hobbi irodánk van (napi 1-2 óra internetezésre) akkor nem kell óriási költségekbe vernünk magunkat – ám ilyenkor se a konyhai hokedlin, vagy az étkezőből áttolt széken dolgozzunk, ha lehet.
- Végül de nem utolsó sorban – bár ez nem tartozik a szoros berendezési igények közé – de jó, ha van némi dekoráció is körülöttünk. Ez lehet néhány kép a falon, egy-egy dísztárgy a polcon (de olyan helyen, ahol nem verjük le), esetleg egy csokor virág – szabadon választott. Ami jól esik, csak legyen valami, ami feldobja a túl ipari, irodai környezetet.
A dolgozószobában a munkahely mellett ajánlott pihenőövezetet is kialakítani. Ez mit takar?
Miután otthon vagyunk, én nem foglalkoznék külön pihenőövezet kialakításával. Ha elfáradunk, vagy lazítani akarunk egy kicsit, menjünk ki a kertbe (már ha van) vagy az erkélyre egy kis friss levegőt szívni, sétáljuk át a konyhába és csináljunk egy kávét, ebédeljünk meg, sétáltassuk meg a kutyát, de semmiképp ne üljünk le TV-t nézni…
Ha azonban több fős a lakásunkból leválasztott iroda, vagy fogorvosi rendelő, stb. – akkor valóban kell egy kis teakonyha, ahol a kávé megfőzhető, vagy az étel megmelegíthető. Ez előírás is egyébként.
Melyik a legjobb falszín?
Nincs olyan, hogy „legjobb”. Ki mit szeret, és főleg milyen a lakás egésze? Illeszkedni akarunk-e a többi szobához, vagy éppen ellenkezőleg, az irodaságot hangsúlyoznánk?
Az angolos stílus szerint mohazöldre festett fal nyugtató és kellemes a nap bármely szakában, a modernebb retrós-minimálos lakásokban kiváló lehet egy csokoládébarna fal. Kérdés: mennyire akarunk „kuckós” vagy „hivatali” hangulatú munkahelyet kialakítani. A lényeg, hogy ne egy vakítóan hófehér fallal nézzünk farkas-szemet, mert az nem csak unalmas, de nagyon zavaró is lehet. Válasszunk valami semleges, barátságos színt a falnak, de kerüljük a túlzott mintás tapétákat, ha lehet!
Kérdezze meg lakberendezőjét, aki biztosan szívesen segít a megfelelő falszín kiválasztásában. (lakberendezőt a www.lakberendezok.hu weboldalon talál, a LOSZ tagok között)
Milyen tárgyakkal vegyük magunkat körbe a dolgozószobában?
Ezt a kérdést már érintettük, amikor arról beszéltem, hogy milyen bútorok legyen körülöttünk, és arról, hegy ne felejtsük el a dekorációt sem. Általánosságban azt mondanám: csak a legszükségesebbek kerüljenek a dolgozósarokba. Használjuk annyi tárolót, amennyit csak lehet. Kerüljük a rumlit, a rendetlenséget, mert abban nem találunk meg semmit, és így nem is tudunk hatékonyan dolgozni.
Mindennek legyen meg a helye, és vigyázzunk a kávéscsészékkel is. A számítógép billentyűzete nem szereti a kávét, sőt…
A dolgozószoba legnagyobb veszélye a rendetlenség. Velejárója-e? Van rá gyógymód?
A válaszom egyértelműen. NEM, nem velejárója, sőt kerülni kell! Ez az egyik vesszőparipám: a rend. A lakberendezés, ugyanis rendrakással kezdődik – legalábbis azzal kellene, hogy kezdődjön – sokan meglepődnének, mekkora lakásuk van, ha rendet raknának és megszabadulnának az évek alatt felhalmozódott kinőtt, lejárt, elkopott és törött holmiktól. Nos, a gyógymód több is lehet. Az egyiket már említettem: tartsunk rendet, havonta (vagy negyedévenként) selejtezzünk, és ami lejárt vagy már nem kell, kíméletlenül ki vele (felejtsük el a „ez még jó lehet valamire” mondatot különben olyan lesz lakásunk, mint az Ecseri piac…).
A másik gyógymód: csukjuk be és tüntessük el a szem elől a rumlit. Erről írtam egy cikket nemrég a Lakberendező Szövetség internetes honlapjára (www.lakberendezok.hu).
Amerikában – ahonnan beszélgetésünk tárgya, a Home Office származik – ezt úgy csinálják, hogy az egész iroda egy szekrényben van, ami használaton kívül bezárható, de csak ha rend van benne – és ezt rászorítja gazdáját a rendrakásra. Nos így is lehet könnyen, gyorsan rendet tartani.