„A káoszban fedezd fel az egyszerűséget, az ellentétekben – az összhangot. (…) A rétegekben rejlik az örök csend és az abszolút valóság.” Albert Einstein

 

Ajtai Tamás képzőművész - Rétegek
Az idő összetett dinamikája, az élet ellentéteit és harmóniáját, a múlt és a jelen izgalmas találkozását felfedezni, megragadni és vászonra rögzíteni komoly művészi vállalkozásnak tűnik. Megállítani a megfoghatatlant, formákba és színekbe önteni a láthatatlant, megörökíteni az örökkévalóságot értékes alkotói kihívás.
Ajtai Tamás modern művészeti eszközökkel, merész vágásokkal és applikálásokkal, sokrétű kollázzsá varázsolja az időt, melyet mai szemmel próbál leírni és átlátni, mint egy bonyolult Cover Project, ahol az idő esztétikus illúzióvá válik.
A jelen látványa érdekel, melyben felhalmozódnak az idő változásai és mély rétegek alakulnak ki, amelyek elveszítik az eredeti üzeneteit és látványos misztikummá válnak az Úton a végtelenbe. – hangzik a művész őszinte vallomása.
Az örökkévalóság titka Ajtai Tamás műveiben, mint egy nyitott könyv, ahol összefonódnak elmúlt kultúrák nyomatain és rituális jelképein: indonéz, afrikai, nap-csillag motívumok, azték kőfaragásból való részletek, ó-szláv betűk, a spirál ősi jelképe, a nyitott hullámok végtelensége, a háromszög kompozíciók isteni jellege, a kereszt, mely a kezdetet és a véget jelentheti, szimmetriát és asszimetriát teremt, kihúzza és kiemeli, elosztja és központosítja a tereket.
A kereszt, kemény férfias vonalakkal a felületeket rögzíti és választja szét, az emberiség történelmi jelképeként szerepel, nyomatokból, karcokból való kiépített rétegeket hoz létre Ajtai Tamás kompozícióiban.

Rétegek, melyekben a formák bomlanak, az üzenetek jelentése változik, az élet más értelmet kap.

„Az élet egy nagy kollázs” – a művész szavai szerint.
„A modern kommunikációs csatornákhoz hasonlít.”

 

Pillanatokon belül változtathatjuk a bekódolt információkat, hisz az idő sokoldalúsága és dinamikája végtelen lehetőséget rejt magában.

Egyidejűleg, szerte a világban zajlik az élet: valahol jelzik a napkeltét, valahol a naplementét, valahol rakétákat küldenek az űrbe, valahol bombák zuhannak le, valahol születésnapot ünnepelnek, valahol temetnek.
Az élet furcsa összeállítások sorozata, melynek snittjei egymásra halmozódnak, mint az emlékek a színünkben, mint a rétegek a kollázsban: egy kedves nő portréja, egy kottarészlet, egy fehér fel és egy levél maradványa, egy háló érthetetlen betűkkel, egy száraz számstatisztika és egy régi újságcikk kivágása.

 

Vajon ez az élet, ez a történelem, ez az Idő nyoma?

Rétegek, melyek idegeneknek tűnnek, de minket illusztrálnak?

 

– Mi a jelen látvány?
– Visszhang a múltból? „Virtuális valóság”?
– Korszakok világnézetének az összetétele?

 

Kérdések, melyek kihívóan zengenek Ajtai Tamás művészetében, s mindannyian sajátos módon válaszokat találhatunk kollázs munkáiban.

A kopott felületek, a fekete-fehér, szürke-rozsdásbarna színpaletta az idő nyomát erősítek, ahol születnek és egymásra hatnak a múltbeli kultúrák rétegei, amelyekkel az idő alkotja meg a műveket, az Ajtai Tamás által elnevezett „Ideogram”-okat.
A hangulatunk rejtélyes, mint a kihalt civilizációk autogramja, mely dekódolásra vár.

Az élet során az ember létrehoz tárgyakat, megváltoztatja formájukat, helyüket és ezzel a környezetét. A fa mellé fémet rak, a műanyagot papírral, textillel borítja és olyan kompozíciók jönnek létre, ahol sok anyagréteg szerepel ugyanúgy, mint a kollázsban is: textilháló, újságpapír, fémkarika, drót, homok, koptatott arany relief, komputer print, hologram porszemcse, buborék fólia lenyomata, maratott ingdarab. Ez a végtelen anyagfelhalmozódás hat az érzékszerveinkre, a gondolatainkra.
Mintha egy kis vászonkocka keretében a Idő rétegei részletekre bomlanának és különálló egységes kompozíciókat alkotnának saját magunkban, mint egy dal, mely messziről zúg és valamikor jobban érezni a ritmusát, néha elmosódik a hang a szélben, de egységes és misztikus hangulatra utal.

Az idő üzeneteinek jelentését nem mindig keressük és értjük, de csodáljuk az ősi jelek esztétikai látványát, így érezzük a varázslatos misztikumot, mely az Időben rejlik, ahogyan Ajtai Tamás műveiben is.

A művészet illúziókat teremt, illúzióvá válik, mint az Idő, az Élet, az Anyag.
S talán a nonfiguratív és a kollázs kompozíciókban ez a gondolat érvényesül a legjobban.

Így a káoszban kereshetjük az egyszerűséget, az ellentétekben az összhangot és hallgathatjuk az örök csendet a rétegekben, melyek megkísértik az abszolút valóságot.

 

Életrajz

1952. május 27-én születtem Kecskeméten.
Az általános iskola elvégzése után művészeti gimnáziumot végeztem Budapesten, ahol kerámia szakon tanultam.
1973-ban felvételt nyertem a Budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia szakára.

 

Főiskolai tanárai

Csekovszky Árpád – keramikusművész
Kovács Ferenc – szobrászművész
Litkey József – festőművész
Segesdy György – szobrászművész

Diplomát 1979-ben kaptam, mint keramikusművész. 1979-tól 90-ig formatervezőként dolgoztam Budapesten a Zsolnay porcelángyárban.
Ez idő alatt számtalan formatervezési pályázaton szerepeltem eredményesen, többek között 1984-ben elnyertem az Építésügyi Minisztérium Formatervezői nívódíját. Kerámikusként közintézményekbe került murális munkákat is készítettem.

A 90-es évek elejétől érdeklődéssel fordultam az alkalmazott grafika felé, amely a plasztikus művészetektől a sík művészetek felé terelt. Az eltelt idő alatt folytatott folyamatos munkám eredményeként 1995-től alkotásaimmal rendszeresen bemutatkozom hazai és külföldi kiállításokon.

 

Nagy hatással voltak rá

Antonio Tapies
Kurt Schwitters
Ben Nicolson
Ország Lili
Serge Poljakoff
Birkás István

 

 

Interkommunikáció
« 1 A 13 »