A textíliák mindig is öltöztették a lakótereket. Szőnyegek, nehéz brokátok, fényűző falikárpitok, tapéták…
Természetesen a takaró, a függöny, a baldachin, a szőnyeg, első sorban a melegséget jelentette a nehezen fűthető lakóterekben. De ha már szükség volt rájuk, hát sok helyen megadták a módját!
(XVI. századi falikárpit. Forrás: www.ezoklub.hu)
Baldachinos ágy a királyi lakószobában, Versailles.
(Fotó: Bernyei Kiss János)
De tekintsünk messzebbre, a távoli kultúrák világába, pl. a szőnyegek terén: Mondhatjuk, ezek igencsak kelendő „lakberendezési” tárgyak voltak. Nemcsak az otthon védettségét szolgálták, hanem számos helyen az ima színhelyét is jelentették.
Később a textíliák már új jelentéssel is bírtak. „Klöpli” függönyök, apró csipketerítők, horgolt, vert, varrt, stb. változatban. A bútorokhoz hasonlóan „ők” is üzenetet közvetítettek a lakberendezésben. Hol a fényűzést, hol a polgári szelídséget.
De térjünk vissza a mába!
Amikor már úgy gondoljuk, hogy talpon maradtunk új otthonunk megteremtése után, még mindig vannak ránk váró feladatok.
Tekintsük át, mire is jutottunk: Az építőipari munkák-jó esetben-rendben lezajlottak. Tegyük fel, hogy időben, alaposan átgondoltuk lakóterünk funkcionális működését. Hogy mindez így történjen, igencsak szükség lehetett egy olyan szakemberre, aki a kész végterméket már előre látta, láttatni tudta, mindezt a tulajdonosok igényeinek felmérése után. Így elkerülhető lett például a hosszabbítók burjánzó kígyózása, az épületgépészeti elemek nemkívánatos látványa, úgy, hogy emellett minden működik. Néha a túl nagy, vagy éppen túl kicsi lakóterek áttervezésére is szükség lehetett, némi falmozgatás vagy egyéb trükk segítségével. Egy rossz irányba nyíló ajtó? Mindennapi fölösleges bosszúság. Egy rosszul elhelyezett lámpa, ami a kelleténél kisebb fényerejű, vagy nem oda világít, ahova kellene? Ez is mindennapi fölösleges bosszúság. És még sorolhatnám a buktatókat, amelyeket még az építkezés, vagy felújítás szakaszában elkerülhetők lennének.
Ebben (is) segíthet nekünk egy jól képzett lakberendező.
Szóval tételezzük fel: falak rendben, elektromos kiállások rendben, épületgépészet rendben. Talán már burkoltattunk is, és a szaniterek is a helyén vannak. A falszínek kiválasztva. A bútorok nagy része is a helyére került. Jó esetben oda, és olyan méretben, ahogy tényleg szükségünk van rá. A döntéshozatalban itt is jó segítség a lakberendező, aki alaposan ismeri a mindennapi piac lehetőségeit.
Bár már erre az állapotra is boldogan tekinthetünk, de még mindig hiányzik valami:
A LAKÁS RUHÁI:
Függönyök, szőnyegek és egyéb lakástextilek. Sokszor ekkorra már a pénztárcánk tartalma erősen megcsappan Egy lakás profi függönyözése- valljuk be-, nem olcsó dolog. Jó, ha itt sem tévedünk. Nem mindegy, hogy a helyiségünk milyen benapozottságú, milyen bútorokkal van berendezve. Ki szeretnénk-e teljesen rekeszteni a külvilágot? Vagy ellenkezőleg: Minél több fényt és természetet látni, persze csak akkor, ha van erre lehetőségünk.
Itt is ajánlatos az előrelátás. Olyan falszínek, bútorkárpitok választása, amelyek harmóniában lesznek, lehetnek leendő függönyeinkkel, szőnyegeinkkel.
Ezért ajánlatos (és logikus), hogy a tervezés egy folyamatban történjen, és majd a továbbiakban anyagi lehetőségeinktől függően lépjünk tovább.
Mit tegyünk?
Olcsó és praktikus átmeneti megoldásokat is választhatunk, amelyek gyakran tartósnak is bizonyulhatnak. Nézzünk egy pár példát!
Egy vitrázsrúd, rajta egy kellemes mintájú anyag, akár a nagymama végbe készített „slingölt” vászon neműjével. (Hogy akkor még mi mindenre volt idő!)
Vagy egy „jóképű” szőttes takaró, mint sötétítőfüggöny?
Jellegtelen asztal, amelyet pénz hiányában nincs lehetőségünk kicserélni? Öltöztessük új ruhába egy sima fehér textíliával!
Elkopott kanapé? Takarjuk le!
Vagy várjunk, míg pénztárcánk újra felduzzad…
Folyt. köv.