Az időtálló dolgok a legjobb befektetések! A tégla, főleg a régi fajtájú ilyen. A lakberendezési trendek mind azt sugallják, hogy a rusztikus tégla varázsa soha nem megy ki a divatból, burkoljon vele az ember homlokzatot, kandallót vagy építsen belőle konyhapultot. Mintha ösztönösen érezné az ember, hogy szükség van rá. Hiszen olyan meghitt, olyan meleg, olyan természetes.
Számtalan téglagyártó cég állít elő gyárilag antikolt hatású téglát, aminek négyzetméterét 10 000 – 15 000 Ft-ért kínálják. Aki nem szeretne ennyit áldozni a burkolatra, annak figyelmébe ajánlom az interneten a bontásból származó téglákkal kapcsolatos hirdetéseket. Az eladók általában 60-80 Ft-os áron kínálják a téglák darabját, tisztítva ennél drágábban (90 és 100 Ft), aminek négyzetmétere egy tisztított, beépítésre kész esetében sem több 4000 Ft-nál. A bélyeges téglákhoz elég változó áron lehet hozzájutni, általában 300-4000 Ft/db áron mozognak. Az árat a minta épsége, jellege (címeres, évszámos, betűs), kora és gyakorisága határozza meg.
Érdemes rákérdezni a tégla tisztítására, mert vannak, akik már a drótkefés megoldást is annak tartják. Tény, hogy a téglákra vastag malter réteg ragad, aminek az eltávolítása nem mindig egyszerű feladat. Főleg a bélyeges téglák esetében okoz problémát, hiszen a bélyeg, főleg ha domború, könnyen sérülhet. A legeredményesebb a vegyi tisztítás, amely során speciális maró hatású oldatba áztatják a téglákat, majd átkefélik és sima vízzel lemossák. Így nemcsak a maltertől szabadítják meg a téglát, de a felülete maradéktalanul visszakapja az eredeti színét is.
A bontott tégla vásárlásakor mindig rá kell kérdezni a téglák állapotára. A raklapon kínált téglák között gyakran találni feles vagy negyedes téglát, sokszor többet is, mint amennyit az ember szeretne, főleg, ha darabáron fizetett értük. Persze nem mindig van rá mód, hogy az ember átpakoljon több raklapnyi téglát, csak azért, hogy az épségüket megvizsgálja. A későbbi bosszúságok elkerülése végett, frekventált helyre kerülő téglák esetében, főleg, ha fix rakási móddal dolgozik az ember, sajnos elkerülhetetlen.
A tégla mind függőleges, mind vízszintes felület burkolására kiválóan alkalmas. Jellemzője, hogy időtállóak, kiváló hőszigetelő tulajdonsággal bírnak, ugyanakkor megfelelő módon alkalmazva átengedi a párát, természetes lélegzést biztosít a falnak. Színét kizárólag az alapanyaguk összetétele és az égetés hőmérséklete határozza meg.
A padlóburkolásnál érdemes a téglaburkolatot homokágyba fektetni. Az aljzat akkor megfelelő, ha teljesen száraz. A kisméretű tégláktól kezdve a padlásburkolókon át igen változatos rakási mintákat lehet kialakítani még akkor is, ha csak egyfajtával dolgozik az ember (hálós, kötésben, halszálka mintában stb.) A burkoláskor fontos odafigyelni arra, hogy a tégla minden oldalról kellő megtámasztást kapjon. Főleg a teraszok, járdák esetében kell szegély téglasorral megtámasztani a burkolatot, ami állhat simán élére állított téglákból, vagy ugyanezek 45 fokban elfordított, ún. sarokra állított formájában. A szegély mellé betont kell kell lefektetni. Zárt térben a téglaburkolat fugáit csak mészhabarccsal szabad kiönteni, mert a cementes kiöntés olyan zárt felületet eredményez, melyen a pára nem tud átjutni és azonnal a falakat kezdi támadni. Külső, nyitott helyeken készülhet cementhabarcs kiöntés is. A téglaburkolat egyik nagy előnye, hogy a lefolyócsövek, vízvezetékek meghibásodása során könnyen bontható és pótolható.
A falburkolás során a téglát használhatjuk eredeti méretével (nagyméretű tégla esetében: 6-7cm * 14-15cm * 28-30cm), vagy el is vágható. Általában habarccsal falazzák fel, vékonyabb vagy vágott téglák esetében azonban a csemperagasztó a legjobb rögzítési mód. A fugák vízszintességét vassal biztosíthatjuk. Utólag, ha nem tetszik a fugák szürke színe, sima fugázóval (pl.: karamell színű) egy vékonyabb ecset segítségével könnyen átfesthetjük. A burkolási mód annál stabilabb, minél jobban betartják a rakás során a kötéseket, azaz két egymás feletti fugának soha nem szabad egybe érnie. Ha mégis pl.: oszlopos rakási módot választunk, akkor a csemperagasztón kívül, ha tégla vastagsága kívánja, bizonyos pontokon külön is rögzíteni a téglákat.
A téglaburkolat egyik hátránya, hogy az első időkben nehezen takarítható, tisztítható. Pár hónap alatt azonban a felső poros réteg lekopik és utána már nem okoz ilyen gondot. A porolódás elkerülhető felületkezelő, ún. impregnáló szerek használatával. Ezek a készítmények alapvetően két csoportba sorolhatóak: vannak amelyek lakkszerű réteget képeznek a tégla felületén és vannak amelyek semmilyen nyomott sem hagynak rajta. Általában ez utóbbi a keresettebb.