A szerzőt alig­ha kell be­mu­tat­ni a lak­be­ren­de­zés iránt ér­deklődő ha­zai ol­va­sók­nak. A Ge­o­pen Ki­a­dó gon­do­zá­sá­ban im­már a ha­to­dik köny­ve je­le­nik meg, s mon­da­ni sem kell, hogy ter­mé­sze­te­sen ez is a lak­be­ren­de­zésről szól.

 
Spencer-Churchill, Henrietta: Klasszikus lakberendezésA könyv szerzőjé­nek, a Blen­he­im Pa­la­ce ba­rokk pom­pá­já­ban, tör­té­nel­mi le­vegőjé­nek bű­vö­le­té­ben felnőtt Hen­ri­et­ta Spen­cer Chur­chill­nek az ér­deklődé­se mondhatni szük­ség­sze­rű­en for­dult a ré­gi ko­rok épí­té­sze­ti stí­lu­sai, la­kás­kul­tú­rá­ja fe­lé. Eb­ben a köny­vé­ben tíz, tar­tós ha­tá­sú eu­ró­pai és ame­ri­kai épí­tsze­ti és dí­szítő stí­lus jel­leg­ze­tes­sé­ge­it elem­zi és il­luszt­rál­ja gyö­nyö­rű kép­­­­­­a­nyag­gal, a kö­zép­kor­tól a ti­zen­ki­len­ce­dik szá­za­dig ter­jedően. Meg­mu­tat­ja, mi­ként hasz­nál­ha­tók és adap­tál­ha­tók e klasszi­kus stí­lu­sok ele­mei a mai la­ká­sok­ban, ho­gyan va­rá­zsol­hat­juk sa­ját ott­ho­nunk­ba – hi­te­les mó­don – a ré­gi ko­rok han­gu­la­tát, éle­tér­zé­sét.

 

A könyv első ré­szé­ben rö­vid kro­no­ló­gi­ai össze­fog­la­lást ka­punk – bősé­ges fo­tó­kí­sé­ret­tel – va­la­mennyi tár­gya­lan­dó stí­lus leg­jel­leg­ze­te­sebb is­mér­ve­iről, főleg a la­ká­sok belső te­re­it il­letően. Ezt kö­vetően a kö­tet leg­ter­je­del­me­sebb ré­szé­ben a szerző stí­lu­son­ként sor­ra ve­szi a csa­lá­di há­zak, il­let­ve la­ká­sok leg­fon­to­sabb he­lyi­sé­ge­i­nek az egyes ko­rok­ra le­gin­kább jel­lemző je­gye­it az előszo­bák­kal, hal­lok­kal kezd­ve, a tár­sal­gó­kon, könyv­tár­szo­bá­kon, ebédlőkön és há­ló­szo­bá­kon át a tetőté­ri he­lyi­sé­ge­kig. A fal­fes­tés és a fal­bur­ko­la­tok, a mennye­zet­ki­kép­zés sa­já­tos­sá­ga­in túl ki­tér az ab­la­kok ki­a­la­kí­tá­sá­ra, a dra­pé­ri­ák, a füg­gö­nyök hasz­ná­la­tá­nak mód­já­ra és olyan rész­le­tek­re, mint a tex­tí­li­ák min­tá­za­ta és a pár­nák el­he­lye­zé­se. Köz­pon­ti sze­re­pet kap­nak ter­mé­sze­te­sen a bú­to­rok, il­let­ve azok el­ren­de­zé­se. A könyv be­fe­jező, har­ma­dik ré­szé­ben a szerző a há­zak és la­ká­sok tör­té­nel­mi ka­rak­te­rét döntő mó­don meg­ha­tá­ro­zó, a fe­li­déz­ni kí­vánt múlt le­vegőjét árasz­tó kis rész­le­tek fon­tos­sá­gá­ra hív­ja fel a fi­gyel­met.