Arran Patel biztos nem kési le a vonatot. Csak ki kell néznie zuhanyozója ablakán – ami egyenest a St. Pancras-i állomás nagyórájára néz -, és ha itt az idő, 10 percen belül már lent a peronon várhatja a szerelvényt. (Bár, akinek ilyen lakása van, annak talán a gépkocsi tartás sem jelent problémát.)
És valóban, nem is jelent. Az indiai származású, de Angliában élő ingatlan befektető – és egyben bankár – Patel testvéreivel még húszas éveikben kezdtek el izgalmasabb, felújítható ingatlanokat keresni, és ezt a szokásukat máig megtartották. Így esett a legutóbbi választás a Londonhoz tartozó Paddingtonban található, fejlesztésre váró területre, melyen 2010-ben kezdődött meg az az átalakulás, melyről most mi is beszámolunk.
Az eredeti épületegyüttes viktoriánus korszakból származik, és határozottan gótikus jegyeket mutat – ami a ködös Albionban korántsem szokatlan -, ám meglehetősen „lepusztult” állapotban volt. Ideális alany lehetett hát egy békakirályfi-jellegű átalakuláshoz, melyhez Thomas Griem építészt és csapatát, a TG Stúdiót hívta Arran Patel segítségül. Így jött létre az épületben kialakított 49 lakás és 3 loft, melynek egyikét mutatom most be.
Thomas Griem építész (a TG Studio vezetője)
A Manhattan-i székhelyű TG Stúdió közismert különleges loftjairól, az általuk átépített (és megmentett) lakásaikról, és mivel a St.Pancras állomás szerepel a kiemelten védett (English Heritage) épületegyüttesek listáján ez utóbbi tapasztalatukra nagy szükség is volt. Itt alakítottak ki egy elegáns, ám nem hivalkodó, minden luxussal felszerelt otthont. A helyiek által szeretett és óvott állomás egész épületére kiterjedő átépítés során az eredeti elemeket változatlanul kellett hagyni (de legalábbis felújítani) és az alaprajz sem térhetett el nagyon az eredetitől. Az ingatlanfejlesztő kérése egyszerű volt Griem felé: egyesítse a gótikus stílust a XXI. századi kortárs belsőépítészet elemeivel. Ezzel a munícióval indult a templomnyi belmagassággal rendelkező tér meghódítása, és háromszintes lakássá szelídítése, melyben a TG Stúdió gyakorlatilag szabad kezet kapott.
Nem akarnék senkit bosszantani a luxus loft méreteivel (mellékesen: a hasznos lakótér mérete „csak” 265nm, az egyébként közel 400 négyzetméterből), a beépített anyagok kiemelkedő minőségével, de higgyék el, semmivel nem takarékoskodtak. A végeredmény pedig a mellékelt képeken jól látható.
A 3-szintes, 3 hálószobás lakás bejárata – meglepő módon – a középső szinten van (ami egyébként az eredeti épület 5. emeletét foglalja el). Ide érkezve egy óriási biliárdasztal (egyedi darab!) fogadja a belépőt. A megfáradt billiárdozókat, vagy a nagyobb partiknál kis külön beszélgetésre vágyókat egy kényelmes ülőgarnitúra sarok várja. Ez utóbbi – szürke és világoskék – pasztell színeivel nagyon elegáns, ám alázatosan semleges hátteret biztosít a vibráló színű festménynek, a narancsszínű párnáknak, illetve a már említett kihívóan lilás-rózsaszín posztójú billiárdasztalnak. A beszélgető-sarokba beülőt nem csak a süppedős fotel kényelme, de az eredeti rózsaablakok lenyűgöző látványa is marasztalja. Követendő példa a vegyes elemekből álló ülőgarnitúra, ami itt neves cégek – Poltrona frau, Knoll, Lema – bútoraiból komponált a TG Stúdió. Amerre csak nézünk a rusztikus és modern elemek összhangjával találkozunk: szúrágta gerendák és tartóelemek vs. törésbiztos üvegkorlát, natúrcsiszolt tölgy svédpadló vs. mértani vonalú fehér gipszkarton megoldások.
A középső szint 80 négyzetméteres terét egy híd köti az újonnan kialakított (és a műemlékvédelem által jóváhagyott) lépcsőhöz, illetve a felső ablakok előtti párkányhoz. Ez utóbbi praktikus tárolást nyújt Arran Patel kisplasztika- és szoborgyűjteményéhez (és mellékesen megkönnyíti az ablakokhoz történő hozzáférést). Az üvegkorlátú lépcsőn lesétálva egy „mini könyvtáron” haladunk át (az olvasósarok a lépcső alatt), majd megérkezünk az alsó szintre, ahol a kandallós étkező és egy újabb beszélgető-sarok, illetve a bárpultos konyha kapott helyet. Az ablakok előtt, a legvilágosabb helyet a formális étkező foglalja el.
A Poliform cég kissé retrós, fehérlapú asztala és fekete bőrszékei kortalanságot sugároznak, és letisztult eleganciájuk soha nem megy ki a divatból. A valójában nem is működő kandalló felett ismét egy izgalmas (és felettébb színes) festmény, a szomszédos (a középső szintet tartó) födém alatt egy L-alakú Zanotti kanapéból álló beszélgető-sarok található – koktél partiknál felbecsülhetetlen szolgálatot téve. A kanapéval szemben lévő, hátsó, fehér, arrabaszkáto kővel burkolt falba süllyesztették a TV-t és média-tárolást. A padló itt is natúr tölgy (Schotten and Hansen svédpadló), a falakat mindenütt egy szövetszerű, textúrált tapétával burkolták, a visszhangzás elkerülése érdekében.
A minimalista vonalvezetésű konyha (Gemini design) fehér kubusai arrabaszkátó falburkolatot és Pietra Serena kőpultot kapott. Ez utóbbi egy Fiesole-ban bányászott, zöldes tónusú, sötétszürke, tükörfényesre csiszolt márványszerű kő (gyakorlatilag ugyanaz az anyag, amivel Michelangelo dolgozott a Medici kápolnában – úgyhogy az árát most ne firtassuk).
Ezt a többfunkciós közösségi teret U-alakban veszik körül a személyes szobák: 2 hálószoba az alaprajz sarkaiba húzva (jó távol egymástól a vendégek privát szférájának biztosításának érdekében), 2 dolgozó-, és 3 fürdőszoba (ebből 2 az épület sarkaiban lévő tornyokban). A fürdőszobák lenyűgözőek: több emeletnyi belmagasság, gótikus óriás ablakok, szürke márvány padló és falburkolatok, fa mosdópult, és egy méretes csillár – eláll az ember lélegzete, amikor belép és felkapcsolja a villanyt.
A hálószobák, és a velük gyakorlatilag egy térben lévő dolgozó szobák mindegyike egy 5 csillagos hotel eleganciájával ér fel. Az átutazó vendégek következtében – vagyis a személyes holmik és díszek hiányában – ez a hotelszerűség sajnos elég hideg enteriőrt eredményez. Ám az nagy előny, hogy ezen a szinten is van egy bejárat, így a vendégek zavartalanul (és a vendéglátótól függetlenül) közlekedhetnek ki/be a lakásba.
A legfelső szinten van a tulajdonos hálóját, gardróbját, és személyes használatú, „csupa márvány” fürdőszobáját tartalmazó blokk. Ide is a középső szintről vezet egy lépcső, ami a padlóval azonos tölgyfa falburkolatot kapott, és közrezár egy méretes kabáttároló gardróbot (ez, logikusan a bejárat mellől nyílik az érkezők kiszolgálására). A hálószoba bejárható gardróbja egy felülvilágító ablak alatt található, és egy faltól-falig/padlótól-menyezetig érő – az öltözködést segítő – óriástükör teszi még tágasabbá. A szekrényajtók tölgyfából és báránybőrből készültek.
A szomszédos barnás erezetű, portugál travertin-márvánnyal burkolt fürdőszoba barlangszerűségében is maga a megtestesült funkcionalitás, szögletes vonalak, „semmi cicó” (ahogy Woody Allen mondaná). A fafelületek itt is ugyanabból tölgyből készültek, mint amit a loft többi részén látunk, biztosítva az organikus anyagok adta, semmivel nem pótolható érzést. A XXI. század jeleként a zuhanyozóban egy vízhatlan TV is helyet kapott, így még fürdés közben sem marad le a tulajdonos a legfrissebb tőzsdei hírekről.
A fürdő és gardrób közötti, teljesen nyitott hálórész priváttá tételét, és egyben elsötétítését egy (akár iPadról a távolból is működtethető) motoros függönnyel oldották meg a TG Stúdió tervezői. Ezt kihúzva szó szerint szédítő panoráma látható, nem csak a háromemeletnyi belmagasság miatt, hiszen az ablakok mögött ott van London – a Canary Wharf felhőkarcolóival, a Szent Pál Katedrálissal, és a híres BT toronnyal -, és mindez 6 emelet magasságából!
Minden olyan nagy és tágas. Az egész lakás kifinomult, ám határozottan férfias. A TG Stúdió ismét különlegeset alkotott, miközben modernizált és megmentett egy régi, patinás épületet.
Patel és Griem annyira élvezték az együttes munkát – illetve az elkészült renoválás parádés végeredményét -, hogy máris újabb projektek felé fordultak. Legyen a következő ingatlan Londonban, New Yorkban, vagy bármelyik metropoliszban, a végeredmény – a St.Pancras állomást elnézve – garantált.