Budapest – Palánta utca, itt kezdődött a vándorélet. New York Upper East Side, ide húzott a szerelem. Los Angeles – Beverly Hills, ide kényszerített a munka. Srí Lanka – Kandy Tallin – Kadriork Park, újabb szerelem és világmegváltó tervek otthona. Los Angeles – Laurel Canyon, átmeneti állomás csupán. Párizs – Avenue Pierre Premierre du Serbie, és Róma – Via Margutta, a romantikus életszakasz megvalósulási terepe. Budapest – végállomás?
– Az emberek többségére az jellemző, hogy egyetlen országban, sőt városban, otthon élik le az életüket. Rólad ez nem mondható el.
– Az élet így hozta. New Yorkban először egy loftot béreltem a Tribeca negyedben, amely a művészvilág kedvelt élettere. A régi gyárépületekben kialakított lakásokra hatalmas tér, nagy belmagasság a jellemző, és különös varázsuk van. Innen az Upper East Side-ra költöztem, New York egyik legrégebbi épületébe. A ház 1854-ben épült, patinás, elegáns kis gyöngyszem Manhattanben. Ablakaim alatt mentek el reggelente a lovaskocsik, úgyhogy mindennap lópaták kopogására ébredtem. Imádtam New Yorkot, de a filmes munkáim Los Angelesbe szólítottak. Annyiszor költöztem a két város között, hogy a bútoraim szinte már maguktól is meg tudták volna tenni az utat.
Gyerekként külvárosban nőttem fel, talán ezért is fontos, hogy mindenhol a város szívében legyen az otthonom. Fél évet éltem Srí Lankán is, később Észtországba szólított a szerelem és a munka. Ott egy csodálatos park nyugati oldalán laktunk, melynek végében a tenger hullámai nyaldosták a partot. Innen Los Angelesbe, Párizsba, később Rómába költöztünk. A Spanyol-lépcső szomszédságában béreltünk egy tüneményes tetőlakást, abban az utcában, ahol Fellini élt. Most Budapesten dolgozom, úgyhogy két évtized múltával visszatértem gyermekkorom színterére. Először a Váci utca szomszédságában laktam, majd átköltöztem Budára. Találtam egy lakást, amelybe első látásra beleszerettem. Kutyámmal, Maximusszal az esti séták jobban esnek a hegyoldalon, mint a zajos belvárosban.
– A kutya hogyan tolerálta ezt a sok költözést?
– Imád utazni, élményeiről regény készül „Egy kutya naplója” címmel. Mindenhová elkísér, a szó szoros értelmében világjárt kutya. Ha látja, hogy előveszem a bőröndöt, odahordja játékait a lábamhoz, mert tudja, hogy ebből utazás lesz.
– Ha lakások nem is, de a bútorok, amelyek veletek utaztak, bizonyára biztonságot adnak neki.
– Most a bútoraimat Amerikában hagytam, csak az ízlésemet hoztam magammal. Ezek itt pincéből, padlásról összeszedett darabok. Néhány közülük a tulajdonosé, a többit én kutattam fel. New Yorkban is imádtam kiárusításokra és bútorvásárokra járni. Egy barátom azt mondta, hogy a lakásaim mindenütt egyforma hangulatot árasztottak. Ez is aláhúzza azt, hogy nem a falak és a bútorok, hanem a személyiség a meghatározó egy otthonban. A virágok és apró kiegészítők sokféle irányba elvihetik a bútorokat, és nagymértékben befolyásolhatják a belső terek stílusát, milyenségét.
Én igyekszem minden apró részletre odafigyelni. Szeretem a szabadon hagyott nagy tereket. Többre értékelek egy magányosan álló bútordarabot, mint tucatnyit, amelyek zsúfolttá teszik a szobát. A sarokban egy fotel, vagy akár egy íróasztal néhány apró kiegészítővel sokszor olyan uralkodó látvány, hogy meghatározza az egész lakás hangulatát. Költözhet az ember több tucat országba, Manhattan szívébe, vagy akár egy tengerparti villába, az egyénisége ugyanaz marad.