A sorsnak, de inkább Uzsoky Katinak, Davidovits Ivánnak (Hungexpo) és Susán Piroskának köszönhetően idén – most már mondhatjuk – újra eljutottunk a Construmára. Nem is akármilyen helyen és méretben, hiszen az F pavilon 205-ös standján, 90 négyzetméteren volt módunk a Vándorkiállítás anyagát bemutatni.

 

Nagy dolog ez, hiszen eredetileg a cél „csak” a valamilyen módon történő megjelenés volt egy olyan kiállításon, ahol – véleményünk szerint – igenis helye van Szövetségünknek, a lakberendezőknek, és ahol megfordul az építkezés előtt álló, vagy éppen építkező potenciális megrendelő, és természetesen a szakma is! A Construma nyitása előtt úgy másfél héttel derült ki, hogy hol kapunk helyet, így aztán meglehetősen kalandosra és izgalmasra sikeredtek az utolsó napok, habár aki már közülünk részt vett valamelyik kiállításon tudja, hogy az utolsó napok minden esetben „kalandosak”.

 

Latba vetettük személyes és LOSZ-os kapcsolatainkat, …de hát az IDŐ NAGY ÚR! Szerencsére voltak segítőink, akik nélkül – a most oly divatos szlogennel élve – nem jöhetett volna létre a kiállítás! Garai Zoltán (Ideal Standard) jóvoltából lett grafika és vendéglátás, az In’terasz adta a bútorokat (Zámborszky Évi a szó szoros értelmében körbetúrta a bemutatótermet és a raktárat). Susán Piroska és Milutinovics László (Hungexpo építésze) hatalmas rutinnal vették az akadályokat, és oldották meg az építéssel kapcsolatos feladatokat. Jó dolog volt, hogy megfelelő teret kaptak a tablók, elegendő hely maradt tanácsadásra, beszélgetésre, tárgyalásra, a megfáradt vásárlátogatók is gyakran leültek az egyik kanapénkra, és ebből az apropóból, a pihenés alatt bemutattuk nekik Szövetségünket, beszéltünk munkánkról és – természetesen – a Vándorkiállításról. 

 

Tíz éves LOSZ tagságom során itt tapasztaltam először, hogy ismernek minket, a kérdések már nem arra vonatkoztak, hogy kik vagyunk, és mennyibe kerül a bútor! Többnyire a belépéssel, együttműködéssel kapcsolatban érdeklődtek, sokan kerestek régiókból lakberendezőt, és ugyancsak nagy volt az érdeklődés az iskolák iránt. A „RENDEZZÜK BE MAGYARORSZÁGOT” szlogen még a kiállítást megnyitó Mandur Lászlónak is megtetszett, …DE EZ A MIÉNK! Ízelítőnek néhány kép a standról, és a végén, de nem utoljára megemlíteném azokat a kollégákat, akik már hónapok óta dolgoznak nem kis erőbedobással azon, hogy a szakma ismertsége és elismertsége növekedjen: Uzsoky Kati, Hermann Adél és Zámborszky Évi (meg Lakatos Emese és Julcsi)!

 

 

« A 9 »