„Sikeres projektek – válság, szolgáltatási tendenciák, beruházások” címmel kapcsolatrendszer építő és szemléletformáló szakmai fórumot tartott a DEFO a Rácz fürdőben Fónagy Dóra vezetésével, 2010. április 29-én beruházók, tervezők és az innovációt képviselők részvételével.
Nagy örömünkre szolgált, hogy egy ilyen sikeres projekt egyik beszámolóját hallgathattuk meg három kolléganőnk, Istók Zsuzsa, Koronczay Noémi és Máray Klára tolmácsolásában. Az itt bemutatott „Medvehagyma projektet” a lányok a Junior Art Center mesterkurzusán vizsgamunkaként nyújtották be.
A projekt egy fiktív szálloda létrejöttéhez szükséges, – ma még szokatlan, nálunk még nem alkalmazott -, előkészítő munkálatokat tartalmazza. Megvizsgálták a leendő szálloda természeti környezetét, flóráját és faunáját, a társadalmi-szociális hátterét, kulturális örökségét, a helyi gasztronómiai sajátosságokat. A kutatásokból körvonalazódott, hogy milyen anyagokat, színeket, formákat használjanak fel a szálloda építéséhez, belső tereinek kialakításához. Milyen legyen a szálloda arculata, célközönsége, szolgáltatási köre. Ennek az előkészítő kutatómunkának az a célja, hogy megkönnyítse az építész munkáját, irányt mutasson s ezáltal egyedibb, kevesebb költségből felépíthető, a tájjal és környezettel harmonikus egységet alkotó épület terve készüljön el. A projekt kidolgozásáért, és magas szintű prezentálásához ezúton is gratulálunk a lányoknak.
Az est folyamán Dévényi Tamás, a Rácz Fürdő építésze vázolta a fürdő és a hozzá tartozó szálloda építésének részleteit, majd egy részleges bejárással megtekinthettük a megújult tereket. Élvezettel hallgattuk a történelmi áttekintést és a régészeti, felújítási munkálatokról szóló történeteket. Dévényi Tamás, mint profi idegenvezető kalauzolt végig bennünket az épületben.
A fürdő kiépítését a törökök kezdték el, valószínűleg az 1560-as években. A falakban vezették át a forró vizet, így az már megfelelően lehűtve ért a medencébe, közben felmelegítve a terem falát is. A fürdő 1686 után császári kézbe került. A 18. században jó üzletnek számított a fürdő üzemeltetés. 1770 körül a kupolás terek eltűntek, mivel a fürdőt felfelé bővítette az akkori tulajdonos Marcus Zagler. Ekkoriban már pihenőszobák is épültek. 1860-ban Heinrich Nepomuk János vette meg a fürdőt, és bővítési munkálatokba fogott. Ez volt a második fénykora a fürdőnek, 1864-70 között Ybl Miklós vezetésével bővítették az épületet. Új női fürdőt építettek, elkészült a fogadóépület, és új zuhanycsarnokot is emeltek. 1890-ben úgy döntött a tulajdonos, hogy véget vet a régi állapotnak, és átalakíttatta az épületet a hajdani háromszintesről kétszintesre. Az Ördögárok a fürdő előtt folyt el, ekkor történt meg annak lefedése, és emiatt az egész Tabán alsó része majdnem két méterrel magasabb szintre került. Ezért át kellett építeni a házat, és akkor a kor ízlésének megfelelően a neorokokó stílusjegyek kerültek az épületre. A mostani felújításkor ezt az 1890-es állapotot jelölték ki helyreállítandónak.
A fürdő helyiségeit összekötő folyosók területén megmaradt a téglaboltozat, a kőpadló, a márványlépcsőház. Különleges itt a modern és a régi építészet találkozása. Az Ybl-féle meleg vizes fürdő belső tere sokszögletes kialakítású, a 19. század pompájával. Ez az egyetlen megmaradt, Ybl tervezte épületrész, 1865-ben épült, és ez után Ybl még öt évig dolgozott a Rácz fürdőn. Az 1960-as években lekerült szinte minden dísze a teremnek, elbontották a medencéjét, lebontották a vakolatot, eltűntek a csillagok a mennyezetről, a padok, lámpák, tükrök, a faragványok, lunetta-díszek pusztulásnak indultak. Ebből az állapotból állították vissza az 1865-ös állapotot. A fürdő felújítási tervének másik különlegessége a Zuhanycsarnok visszaépítése, melyet csak belső szerkezetében és részleteiben rekonstruáltak, kívülről pedig mint egy „egy az egyhez méretarányú” makettet építettek meg 15 cm vastagságú vasbetonból. A Zuhanycsarnok 1865-ben, a langyosvizes medencetér öt évvel később épült. Akkoriban még újdonságnak számított a zuhanyozás, így annak többféle módját igyekeztek bemutatni, álló- és ülőzuhanyokat is beépítettek. Réz zuhanyzók és ülőkék, valamint a kevés fény idézik az eredeti állapotot, és a víz is az akkori egy-másfél bárnyi víznyomással folyik majd a zuhanyokból, mint anno. Az 1860-as évekből való a pecázó fiú szobra a sötétebb kőburkolatú falon, ezt is helyreállították. A szobor feletti résből zubog majd alá a víz. A jelenlegi zuhanycsarnok 8 méternyivel arrébb került az eredeti helyhez képest.
A fürdő török kori magjában, a törökfürdőben a legépebben megmaradt rész, a kupolatér. Itt nem csak a kupola eredeti, de a falak, az ablakok, falnyílások, és a medence is törökkori. A rekonstrukció során előkerültek azok a padkák amin a törökök ültek, helyreállították a kis csorgó kutakat, a kurnákat, amelyekből a tas nevű fémtálcákkal locsolták magukra a vendégek a vizet. A történelmi törökfürdők zömében 3 egységet találhatunk: a bejárati előcsarnok az öltözőt, teázót, fogadóteret foglalta magába; az átmeneti térben 10 centis vízen sétáltak át fapapucsban, itt készülve fel a fürdőzésre; a legbelső tér pedig maga a fürdő tere volt. A mostani előtérben és fürdőben látható vöröses téglaszínű falak színéhez nem festéket, hanem téglaport használtak. A török időkben egy bizonyos magasságig néhány évente újrafestették a termet, ezt idézi a mostani helyreállítás is. Érdekesség, hogy elektromosságot ide nem vezetnek be, akkumulátoros lámpásokkal lehet majd világítani, ami egészen egyedi hangulatot ad a térnek. A török kor utáni falakat és mennyezeteket négyzetes rendbe foglalt szürkés kőmozaikkal burkolták. Egy ilyen falrész mögött, üveg alatt nézhetünk majd le a forráshoz, ami az egész fürdő létalapját jelenti. Ugyanebből a szürkés kőből, de kis körökből összeállítva készült el a Kínából hozatott mozaik padló is, amellyel úgy 8000 négyzetméternyi padlófelületet burkoltak le szerte az új fürdőben. A török fürdő nagytermében is folytatódik a téglás színezésű fal. A bejárattal szemben folyik be a medencébe a meleg víz. A törökfürdő kupolája felül lyukas, akár a Panteoné, mivel hagyományosan felülről kapta a fényt. Ezért télen a forró medence szélén ülve nézhetjük majd, ahogy középen esik be a hó. Helyreállították az úgynevezett magánfürdőt is, egy medencével rendelkező kicsi teret, amelyet a törökök a szőrtelenítés rituáléjához használtak. Tehát most két kupolát lehet látni, egy nagyot, és egy kisebbet is. A kupolákat kívülről ólomlemezekkel burkolták, mint hajdanán. A modern épület pedig szépen körül öleli a műemlék részeket, ahogy Dévény Tamás mondta, akár a madártej: a régi épületek a fehér habok, a sárga sodó pedig az új beépítés. Az antik és a modern pedig gyönyörű egységbe olvad, az épületek egymással nem rivalizálva, békében várják a leendő látogatókat. A fotók egy részét Tribikné Deák Anna készítette.
Forrás:
Építészfórum
Fővárosi Blog
Hg.hu
mtv.hu