Érdekes és tanulságos előadásoknak lehettünk tanúi június 1-én. Nemcsak két generáció, de két –mondhatni- szakmai életfilozófia képviseltette magát. Vásárhelyi János belsőépítész és formatervező a Köln városában tartott bútor szakvásárról tartott beszámolót.
De nemcsak arról! Fantasztikus lexikális tudással, már-már filozófiai mélységekben vázolta nekünk fel azt az utat, amely a mai design állapotához vezetett. Rávilágított társadalompolitikai és gazdasági összefüggésekre, amelyek a mai trendeket (is) irányítják. Kissé melankolikusan summázta (nem szó szerint idézem): Kiürültünk, nincs mondanivalónk, ezért van nekünk még mindig a minimál.
Pozsonyi József építész, belsőépítész, formatervező a Desidea Stúdióból a milánói „Salone”-ról számolt be. Illetve csak egy szeletéről, hiszen aki már járt ott, tudhatja, hogy képtelenség végignézni az egészet. Fotóin a mai trendek tükröződtek. Elmondása szerint a különleges fajtájú fa frontok, az egyedi modulméretek jelentik az új irányvonalat, különösen a konyhabútorok terén. Néhányan (beleértve jómagamat is) sutba dobva lakberendezői agyunkat, felhördültünk a csillogó látványkonyhák láttán. Bár már évek óta szokhatjuk a gondolatot, hogy ez a trend, maszatos kezű háziasszonyoknak mégsem ajánlanám. Maga az előadó is tett néhány kritikus megjegyzést a gyönyörű, de használhatatlan szagelszívók, vagy csak az önmagukért való méregdrága vasalatok láttán. De abban úgy gondolom, mindenki egyetértett, hogy kell ilyen is, olyan is. A lakberendező felelőssége (többek közt) az is, hogy felismerje a megrendelő pontos igényét pl. a konyhahasználattal kapcsolatban, mielőtt rá- vagy lebeszélné őt egy ilyen kétségkívül mutatós, igényes, (költséges) berendezés megvásárlására.
Ezután még sok mindenről beszélgettünk. A bútoripar jelenéről, jövőjéről, európai szinten, hazai szinten,…kínai szinten…Felmerült a gondolat, hogy Vásárhelyi tanár úr tartana egy előadást a magyar design történetéről. Én szívesen meghallgatnám!
