A Magyar Bútor és Faipari Szövetség és a LOSZ közös pályázatának nyerteseként alkalmam volt ellátogatni szeptember 8-11 között Milánóba, ahol MACEF /International Home Show/ néven kiállítást rendeztek az új vásárvárosban.
A bemutatott termékek nagy részét többek közt az ékszerek, irodai kellékek, papíráruk, dekorációk (főleg karácsonyi témában) tették ki. (3.kép) Ezen kívül sok konyhafelszerelési eszközt, háztartási textíliát is láthattunk. (4., 5.kép) Bár bútorok alig szerepeltek a kiállításon, lakberendezőként mégis tanulságos volt végigjárni a standokat. A profizmus és esztétika most is jelen volt, az érezhető gazdasági válság ellenére .
Egy egész pavilont a „Classico Italiano” jegyében rendeztek be, amely megpróbálta a régi tradicionális tárgyakat /sokszor szerintem túlzott hévvel/ eredeti csillogásukban újra éleszteni. Csillárok, gobelinek, faragott és aranyozott bútorok, porcelánok…stb. szerepeltek a kereskedők standjain. (6., 7. kép)
Már többször jártam Milánó városában de a Salone sok látnivalója után nem volt módom alaposabban körülnézni a városban. Most lehetőségem nyílt a Sforza Palotát belülről is megnézni, és nagy örömömre bútortörténeti kiállítást is találtunk benne. A kiállítás tematikusan végigvezetett bennünket a kora gótikus ládákon, festményeken és szárnyas oltárakon keresztül a postmodern berendezési tárgyak világába. Láthattunk míves faragott reneszánsz többfiókos ládát, aranyozott barokk bútort, rokokó tükröt, klasszicista, neo… stílusú bútorokat. Carlo Bugatti székeit, a Memphis csoport által tervezett szekrényt… stb. Szám szerint viszonylag kevés bútor volt kiállítva, de érthető és hozzáértő „tálalásban”. (8., 9., 10., 11., 12. kép)
Természetesen voltunk a gyönyörű gótikus Dómban is, igaz, csak fél óránk volt a látogatásra, mivel kezdődött a vasárnapi mise. Hosszú sorokban várakoztak az emberek, – fiatalok, öregek egyaránt- hogy bejuthassanak az istentiszteletre.
Megnéztük a híres Passage ragyogó üzleteit, a Scala-t, és a város hangulatos, zöld, árnyas utcáin is sétáltunk. Sajnos a Leonardo által festett „Utolsó vacsorá”-t nem láttuk a Santa Maria Delle Gracia templom melletti (ma már nem működő) kolostor ebédlőjében, mivel már minden jegy hetekkel előre elkelt. Kivétel nincs, a szabályok szigorúak. A freskó védelmében pontosan mérik a páratartalmat, hőt …stb. és így csak korlátozott számban engednek be látogatókat. Láttuk viszont a szintén Leonardo által tervezett, de már egy „kortárs” amerikai milliomos által kivitelezett hatalmas bronz ló szobrot, amely a milánói galopp-pálya egyik parkjában van felállítva. (13.kép)
A „ráadás” az utolsó napon, hazafelé következett: Megtudtuk, hogy Udine-ban szék szakvásár van, ami az ülőbútorok témájában évenként megrendezett nagy esemény. Mivel a város útba esett, hát megnéztük. A gazdasági recesszió hatása itt is érezhető volt. Viszonylag kevés kiállító, költségkímélő megoldásokkal.. Én személy szerint nem sok újdonságot láttam, kivéve az évtizedes hagyományokkal bíró „Top Ten” kiállítás darabjait. Ez a szintén évenként megrendezett kiállítás a hazai (mármint olasz) designerek termékeit mutatja be. Szerintem jó ötlet, itthoni kiállításokon is lehetne hasonló „nemes versenyt” rendezni!
Köszönet a Bútorszövetségnek a gondoskodó vendéglátásért!