Kovács úr némán meredt maga elé, amikor 5 éves kislánya neki szegezte a kérdést, hogy „…de Apu hol fog bejönni a Télapó, ha nincs is kandallónk?” Ez pedig egy fogós kérdés volt, s bár kéményük volt, ám padlófűtéses-radiátoros házban laktak. Ekkor határozta el, hogy kandallót építtet házukba…
Nincs hangulatosabb, mint hosszú téli estéken a kandalló előtt olvasgatni, teát vagy tejeskávét szürcsölve beszélgetni, vagy csak figyelni a lobogó tüzet és hallgatni a pattogó parázs hangját. Nem véletlen, hogy egyre többen teszik nappalijukat kellemesebbé kandallóval. Ismét divatba jöttek a pizza-sütésre is alkalmas konyhai kemencék, és a cserépkályhák reneszánsza sem várathat már sokáig magára.
Tüzet rakni szinte rituális cselekedet. Van benne valami ősi, archaikus, semmihez nem hasonlítható, misztikus vonzerő. Egy kandalló beépítése maga után vonja életmódunk megváltozását is: szívesebben üldögél otthon az ember, kevesebbet néz televíziót, többet meditál és beszélget családjával – a táncoló lángnyelvek semmihez nem hasonlítható látványába belefeledkezve… Kandalló-tulajdonosnak lenni valójában életformát jelent. A megfelelő stílusú kandallónak pedig mindenhol megvan a helye – legyen az lakás vagy rendelő, klasszikus polgári otthon, vagy modern minimalista fészek, netán high-tech luxusvilla.
Ahány ház, annyi kandalló
Szerencsére itthon is egyre több lakásba, házba költözik be ez az egyéni tűzforrás. S hogy mire jó egy kandalló? Először is – eredeti fűtő funkcióján túlmenően -, a kandalló előtt rendezhetjük be a szobánk leghangulatosabb beszélgető sarkát, angolosan két fülesfotellel, vagy egy keskeny rekamiéval, francia módra, de az is szóba jöhet, hogy egy csábítóan süppedős szőnyeget terítünk elé (ha már valódi medvebőrünk nincs). A kandallót keretező klasszikus stílusú párkányra felkerülhetnek a legtetszetősebb, legfontosabb dísztárgyaink: a nagyitól örökölt kandallóóra, a gyertyatartók, az ezüstkeretes családi fotók, sőt a Télapót váró kandallózoknikat is ide akaszthatjuk fel. A kandalló feletti falrész – a szoba leghangsúlyosabb része – ad helyet a fő attrakciónak, ami a papírforma szerint vastagkeretes tükör vagy festmény, ám ezeket mára egyre gyakrabban váltja fel a lapos-képernyős TV.
„És mi van azzal, akinek nincs kéménye?” – kérdezhetnék. Nos, annak sem kell lemondani erről a meghitt, családias hangulatról. Ma már számtalan példáját láthatjuk az elektromos álkandallóknak, amelyekben ugyan nem lehet tüzet rakni, ám meleget adni is tudnak és dekorációként ugyanúgy fókuszpontba kerülnek, mint „tüzes” testvéreik.
Magyarországon a kandallókat nem használjuk kizárólagos fűtésként, ám a hűvösebb őszi és tavaszi időszakban kiválóan temperálják a lakást – kiküszöbölve a padlófűtés vagy a radiátorok „szezon előtti” bekapcsolását, illetve ezekre rásegítve a zimankós téli napokon adnak kellemes meleget. Lakberendezési szempontból a kandalló ideális helye a nappaliban van – hiszen itt tartózkodik legtöbbet a család, vendégeket is itt fogadunk – ám a hálószobában, vagy méretesebb fürdőszobában is komoly hangulati elemként jöhet szóba.
Milyen kandallót építsünk?
Hagyományos kandalló építésekor a legfontosabb feltétel az, hogy megfelelő kéménnyel rendelkezzünk, melynek feladata a füstgázok kivezetése, illetve a huzat által az égéshez szükséges oxigén biztosítása. Új ház építésekor már a tervezésnél kérjük ki a szakember véleményét, ám ha régi lakásunkba szeretnénk kandallót építeni, akkor is meg kell vizsgáltatnunk kéményünket, hogy alkalmas-e erre a célra.
A kandalló lehet nyitott, vagy zárt tűzterű. A nyitott tűzterű kandalló ugyan hangulatos, a ropogó tűz és izzó parázs látványa, az égő fa illata felejthetetlen élményt nyújt, de fűtési hatásfoka nem jó, gyorsan leég a fa, és sokat kell szellőztetni a friss levegő pótlása miatt. Nem lehet magára hagyni, mert a kipattanó szikra veszélyes lehet – ezért nem túl praktikus megoldás.
A zárt tűztérben az égő tűz egy edzett üvegajtóval van elzárva a külvilágtól, így nem jut füst a lakásba, a levegő mennyisége szabályozható, amivel sokkal jobb hatásfokot, egyenletesebb hőmérsékletet lehet elérni. Ezek a kandallók biztonságosabbak is, égő parázs nem pattanhat ki belőlük, és nem kell megvárnunk azt sem, amíg teljesen leég a tűz. A liftes ajtajú változatoknál a kémény felmelegedése után fel is tolhatjuk az ajtót, s így gyakorlatilag ugyan olyan élményben lehet részünk, mint a nyitott tűzterű kandalló esetén.
Azokban a lakásokban ahol nincs kémény, sem kell lemondani a kandallótűz varázsáról – csak itt nem tüzelhetünk valódi fával. Ilyenkor jöhet szóba az elektromos kandalló, mely egyfajta villanykályha, s megfelelő technika gondoskodik a parázsló fa, vagy az izzó szén illúziójáról. Ezek üzemeltetéséhez mindössze egy földelt 220V-os áramvételi helyre van szükség, és gyakorlatilag egy nap alatt telepíthetők. Emeletes (panel) házak, modern, minimál-stílusú lakások, vagy fogorvosi rendelők várószobájának igazi díszei ezek a készülékek.
Ha a technikai feltételeket (kémény, villanyáram) megteremtettük, itt az idő megtervezni, hogy pontosan hol helyezkedjen el, és milyen stílusú legyen kandallónk.
Tradicionálisan egy ülőbútorozható, hosszú falsík elé célszerű építeni, ám kerülhet a szoba sarkába is, sőt akár a tér közepén is felállítható. Célszerű előre gyártott tűztereket vásárolni, illetve rendelni a műhelyből, amit a kandallóépítő mester olyan burkolattal lát el, ami ízlésünknek megfelel. A rusztikus kőből épített, fapárkánnyal ellátott modellektől az elegáns, csillogó márványkandallón át a legmodernebb design szerint tervezett darabokig ma már minden stílusút megtalálunk, nagyon fontos azonban, hogy mindig összhangban legyen a szoba hangulatával, egyéb berendezési tárgyaival. Feltétlenül kérjük ki lakberendező véleményét és segítségét az enteriőr megtervezéséhez, a harmonikus otthon megteremtéséhez.ű
A nagy túlélő
A kandalló túlélte a cserépkályhát és a radiátoros fűtést, azért, mert közben maga is változott és fejlődött. A kandallókeret szintén változott, egyszerűsödött, követve a kor divatját. A XX. században már gyakran nem kőből, hanem fából készült kerettel, esetleg flamand-stílusban csempével burkolva, vagy éppen angolos-viktoriánus módra vörösrézből, netán a ma oly divatos üvegmozaikkal burkolva.
Amikor Amerikában és Nyugat-Európában már a sok száz éves kastélyok és várak kandallóinak koppintásait kezdték építeni, a kandalló hazánkban még kapitalista csökevénynek számított. Az emberekben még csak fel sem merült az igény ezek iránt és – sajnos – az építészek, építtetők elképzeléseiből is teljességgel hiányzott. Az egy évtizede épült házakban sokszor még kandallónak megfelelő kémény sem készült, ám ma már valamire való lakópark meg sem épül kandalló telepítési lehetőség nélkül. Napjaink kandallókultusza szárnyán a modern technológia vívmányai nemcsak a kandallók külalakját repítették el a high-tech korszak csupa-üveg, csupa-fém dizájnú, formatervezett csodákig, de a fűtés hatásfokát is hatékonyabbá tették.
Aki ma kandallóépítésre adja a fejét, annak ezernyi lehetőségből lehet (és kell) választania. Ez pedig lakberendező nélkül nem kis feladat.
Pedig higgyék el, megéri!
És mondják meg őszintén: ha nincs kandallónk, hol fog bemászni a Télapó…?