Amerika, álmaink otthona, ahol még a kerítés is kolbászból van. Vagy talán mégsem? Sem az USA, sem Kanada végeláthatatlan területein lakók otthona nem egységes. De miért is volna, hiszen nagyapáik ezernyi helyről vándoroltak be, és népesítették be az észak-amerikai kontinenst – és ez lakáskultúrájukban ma is tetten érhető…
A világ igyekszik Amerikához igazodni: kólák, hamburgerek, sportcipők, ők azonban „odaát” Európára tekintenek, és innen gyűjtik minden inspirációjukat. Mindez talán nem is meglepő, hiszen kultúrájuk (és egyben lakáskultúrájuk) legnagyobb része az „öreg kontinensről” származik. Nem hagyhatók ki azonban az ázsiai és afrikai hatások sem – ha az enteriőrökről beszélünk. Sőt említést kell tennünk a déli szomszédokról is: hiszen Mexikó, Kuba és a többi latin állam sem kevés bevándorlót adott Észak-Amerikának (meg kell ezt említenünk még akkor is, ha e latin-amerikai hatások gyökerei is végső soron Európára vezethetők vissza!)
Egy ilyen sokrétű kultúrájú, kontinensnyi országot tárgyalva jogos a kérdés: Hogyan lehet akkor az USA és Kanada enteriőrjeit egységesként kezelni? Nos bevallom: nem lehet! Ahány tájrész, annyi stílus és helyi sajátosság. Sőt mindezt fűszerezi a sok bevándorló jellegzetes kulturális öröksége. Átláthatatlan kavalkád… – gondolhatnánk. Pedig nem az!
Ha mindenképpen csoportosítani akarjuk a lakáskultúra helyi sajátosságait, akkor logikus a tájrészenkénti felosztás:
Észak keleten ott a „nagy alma”, azaz New York. Minden metropoliszok alapja és iránymutatója. New York csodái a külvárosi palladian-stílusú villák, a középosztály tipikus külvárosi kisutcái, a belváros (Manhattan, Bronx, Soho, Greenwich Village, stb.) emeletes bérházai, az elhíresült loftok – hogy csak a legjellemzőbb épülettípusokat említsem. Mindegyik tipikus hajszolt városi életet élő családok otthona. Elegáns, vagy középszerű, de jellegzetesen amerikai…
Az észak-keleti régió azonban nemcsak New York-ból áll, sőt… Sokkal inkább jellemző a New England-i államok yankee (azaz jenki) kultúrája. A kisvárosok előkertes, kétszintes családi házai, nem kevés viktoriánus bájjal, illetve a falusias kistelepülések vidékies „county”-stílussal átszőtt, lassabb életvitelű, hangulatos romantikát felmutató enteriőrjei. Itt nem meglepő a quilt (azaz a „patchwork” takaró), a kézzel faragott „Welcome” tábla, az Adirondack kerti bútorok, és a német-holland-ír vagy angolszász eredetű bútorok (pl. a híres Windsor szék, vagy Happlewhite és Chippendale bútorok) eredeti, vagy utángyártott használata.
Mindeközben a keleti part Kanadában (és azon belül is főleg Quebec-ben) inkább a francia eredetű, és stílusában is a franciás könnyedséget képviselő bútorkultúra otthona. (Bár New Fundland lakói a tradicionális halászfalvakra jellemzően inkább a funkciót, mint a díszítést helyezik előtérbe.)
A kontinens belseje felé haladva mindinkább a gazdálkodó települések, és ezzel párhuzamosan a vidékies country-stílus veszi át a prímet. Nagyobb kertek, egyszerűbb enteriőrök – olyannyira, hogy erre a közismerten puritán Shaker- és Amish-kultúra hatását lehetetlen nem észrevenni. A nagyobb épületeknél már feltűnnek az egyetlen valódi és eredeti amerikai stílus, az Arts & Crafts (Frank Lloyd Wright által világhírűvé tett) épületei és ezekre jellemző lakberendezés nyomai.
Délebbre kanyarodva a kontinens közepén (Montana állam és az USA-t és Kanadát átszelő Sziklás-hegység megszabta tájain) megjelenik az „indián és cowboy-romantika” a rönkházak és rusztikus bútorok, durva, egyszerű, de végtelenül megkapó látványa. Ez egy külön stílus, és nagyon fájó, hogy (tág tájaink és komoly helyeink nem lévén) Magyarországtól sajnos teljesen idegen…
A nyugati-part (Oregon, Washington, és British Columbia államok) enteriőrjei a jelentős ázsiai, ezen belül is a japán bevándorlás hatása alatt áll. (Ne felejtsük egy kicsivel tovább a tengeren, már Japán partjai következnek.) Elegáns, tágas és tiszta enteriőrök, egyenes vonalak, valamint minimális dísszel ötvözött funkcionalizmus lehetne a jelszó. Európai kultúrán nevelkedett szemnek meglepően ismerős lehet némely enteriőr…
Ismét délnek véve az irány következik Kalifornia és Nevada állam, ami saját fejezet kér az amerikai lakberendezés egyébként is vastag kötetéből. Ha valahol, hát itt mindent szabad. A stílus az, hogy „légy önmagad, és tedd, amit csak akarsz” (vagy megengedhetsz magadnak). Palm Springs, Las Vegas, San Francisco és Los Angeles (azon belül is Hollywood) – kell-e ennél többet mondanunk? Hol, ha itt nem? Elegancia, fényűzés, pénz és pucc mindenütt. Persze az enteriőrök is ezt tükrözik. De nem olyan könnyű ám amerikai kollegáinknak, mint gondolnánk. Vigyázat a valóban stílusos, egyénien nagyvonalú, és az egyedülállóan giccses lakásokat csak egy nagyon finom határvonal választja el egymástól: egy rossz mozdulat (értsd egy oda nem illő bútor) és nem mennybemenetel, hanem csúfos bukás és gusztustalanul ízléstelen lakás lesz a végeredmény…
Ismét keletre fordulva jön a „Tex-Mex” régió, a déli „Volt egyszer egy vadnyugat” hangulatú államaival (New Mexico, Texas). Erre a területre a kaktuszokon és a tengernyi marhacsordákon kívül az óriási – szinte pazarlóan tágas – terek jellemzőek, amit pénztárcától (és tulajdonosa ízlésvilágától) függően hol rusztikusabb, hol posztmodernül egyszerű, hol spanyolosan agyoncizellált és díszített bútorokkal rendeznek be lakói (pontosabban az ottani lakberendezők).
Körutazásunk utolsó állomás Florida, ami szintén külön fejezetet érdemel. Ez a híres Miami Beach-i Art Deco District otthona, a vakító napsütésben elképzelhetetlenül bájos pasztellszíneibe öltöztetve. Itt minden „más”. Lépten-nyomon kézzelfogható a „szomszédos” Kuba hatása, de erősen nyomot hagyott rajta Disneyland, a Universal Studios, és az ezernyi kisebb theme-park is. Key West bohémsége legendás – és mindez az enteriőrökben is masszívan visszaköszön.
Említettem az ezernyi bevándorló által magával hozott hatásokat, és nem mehetünk el szótlanul az ottani „kisebbségek”, azaz a feketék (bocsánat afro-amerikaiak, hogy politikailag is korrekt legyek) és az indiánok (pardon: Native Americans) hordozta kulturális behatások mellett. Egy képzett lakberendező szinte ránézésre meg tudja különböztetni egy fehér és egy fekete amerikai otthonát. És most nem a pénzre gondoljanak, mert az óceán túlpartján vannak gazdag feketék (apropó: tudnak mondani fehér kosárlabdázót, bokszolót vagy rap-sztárt?), és szegény fehérek is szép számban. Hanem a jellegzetes színvilágra, és tárgykultúrára, amit az európai és afrikai örökség szinte genetikusan magában hordoz.
És ez így is van jól, ettől sokszínű és változatos – sőt bátran kimondom megunhatatlanul izgalmas az amerikai lakberendezés. Az ilyen enteriőr az amerikai stílusokban járatos, sokat látott tervező számára jutalomjáték és, ha ügyesen végezzük munkánkat a lakás autentikussága meg sem kérdőjelezhető. Ebben mindenképp segíthet egy profi lakberendező!
Azon honfitársaimat pedig, akit e téma részletesebben is érdekel, vagy jártak odaát és megszerették Amerikát, szeretettel meghívom honlapomra, illetve az általam szerkesztett „lap.hu” oldalra. Az elérhetőségeket alább olvashatják.
Good-bye and Have fun…