Ahogy a nap életre kelti az üveget, abban megismétlődik a teremtés csodája. A fény átjárja az üveget, az pedig bőkezű eleganciával szórja elénk a varázslatot. Minden üvegem egy darabka életöröm, egy falatnyi táplálék, egy szelete a szépségnek, egy morzsája az erőnek, egy csepp a nedvek gyönyöreiből, egy rész az egész varázslatából – egy töredéke a világot átölelő szeretetnek. Ahogy a nap életre kelti az üveget, abban megismétlődik a teremtés csodája. A fény átjárja az üveget, az pedig bőkezű eleganciával szórja elénk a varázslatot. Gyönyörűség a lelkünknek az üveg játékos fénytánca, barangolhatunk fantáziánk birodalmában. Az olcsó tömegcikkek világában az egyedi művészi alkotások eszünkbe juttatják, hogy különleges és soha meg nem ismételhető emberek vagyunk. Aki színesen, igényesen, tartalmasan éli életét, az szereti maga körül is a minőséget, a míves tárgyakat és a színes egyéniségű, belső békét sugárzó, derűs embereket. Az alkotásaim által harmóniát, örömöt, szépséget viszek mások életébe és azt a ragyogást, ami nem az én fényem, mégcsak nem is az üvegé, ami csapdába ejti, magába fogadja a fényt. A fény spirituális értelemben az ősforrásból jön, amit bárhogyan is nevezhetünk magasabb intelligenciától kezdve Istenig – a lényege a szeretet, ami bennem is munkál, amikor szívvel-lélekkel teremtek. Ilyenkor vagyok leginkább önmagam, ami már nem az Én, hanem annál több és kevesebb is. Engedem, hogy átáramoljon rajtam ez az energia amit azért kapok a talentumom mellé, hogy megsokszorozva továbbadjam. Az én lelkem melegsége: üveg a szeretet nyelvén.