Ács Erzsébet

Annyira különbözőek voltunk. És talán pont ezért működött olyan jól a barátságunk.

Évekig utaztunk együtt szakmai utakra, kiállításokra, külföldre és belföldre egyaránt. Rengeteg közös élmény, közös munka, közös nevetés köt össze bennünket. Erzsi igazi gourmet volt. A száraz borokat, a proseccót és a koktélokat szerette, én inkább az édesebb ízek felé húztam. Parfümben ő a fanyarabb, karakteresebb illatokat választotta, míg én a gyümölcsösebbeket. Az öltözködése letisztult, elegáns volt, én pedig mindig színesebb, kicsit extrább.

De nemcsak ezekben különböztünk.

Ő tárgyilagosabb, józanabb és kivételes emberismerő volt. Én sokkal impulzívabb, érzelmesebb, és könnyebben sodornak el az érzéseim. Talán ezért is jut eszembe most egy régi történet.

Sok évvel ezelőtt a LOSZ szervezésében részt vettünk egy NLP-tréningen, ahol többek között az önmenedzselésről és az érdekeink képviseletéről is tanultunk. Kaptunk néhány jól használható mondatot, technikát, amelyeket természetesen rögtön ki is akartunk próbálni. Egy közös munkánk végén éppen egy kissé döcögős elszámolás előtt álltunk. Erzsi határozottan felépítette a beszélgetést: néhány ártatlannak tűnő kérdéssel szépen előkészítette a terepet, majd elindult afelé a bizonyos mondat felé, amelynek a végén végre ki kellett mondani az elszámolásra vonatkozó kérést.

Én pedig… Nos, nagyjából a második mondat környékén valahogy teljesen önkéntelenül a megbízó ott játszó gyermeke mellett találtam magam, és szinte észrevétlenül „kihátráltam” a beszélgetésből. Nem tudatosan történt. Egyszerűen csak erősebb volt bennem az a bizonyos önmenedzselési gyengeség, mint az NLP-tréning frissen megszerzett bölcsessége.

Erzsi ezt a történetet még hosszú évekig emlegette. Sokszor nevetve mesélte tovább, példaként hozva arra, hogy milyen nehéz tud lenni saját munkánk értékét képviselni és kimondani azt a bizonyos mondatot. És talán nem csak a lakberendező szakmában.

Ma már mosolyogva gondolok erre a jelenetre. Látom magam előtt, ahogy ő próbálja követni a tervet, én pedig szép lassan eltűnök a tárgyalásból egy gyerek társaságában. És látom benne mindkettőnket. Őt, a józan, határozott, bölcs embert. És engem, akit néha még mindig könnyebben vezet a szíve, mint az esze.

A barátságoknak van egy különös tulajdonságuk. Amíg tartanak, természetesnek vesszük őket. Aztán amikor visszanézünk, rájövünk, hogy az életünk legjobb történeteinek a felében ugyanaz az ember áll mellettünk. Néha a háttérben, néha a főszerepben, de mindig ott.

Erzsi az a ritka ember, akivel még a legabszurdabb helyzetekből is éveken át idézhető legenda lett.
A legjobb barátságok talán pont ilyenek.
Nem múlnak el.
Csak egy idő után történetekké válnak.

Hiányozni fogsz, Erzsi.

Budai Ildikó

Elment Ács Erzsébet. Erzsi.
Reggel hívtak a hírrel, és azóta csak kóválygok. Vannak emberek, akiknek a jelenléte természetesnek tűnik. Akikről azt hisszük, mindig ott lesznek a szakmai rendezvényeken, a beszélgetésekben, a nevetésekben, a közös pillanatokban. Erzsi ilyen ember volt.

Mindig mosolygott.
Sokat nevetett.
És valahogy mellette az ember is könnyebben mosolygott.

Imádta a munkáját. Szerette a lakberendezést, szerette a szakmát, szerette az embereket maga körül. A LOSZ elnökeként nemcsak képviselte a szakmát, hanem lelket is adott neki. Olyan természetességgel volt jelen, olyan emberi melegséggel fordult mások felé, amit nem lehet megtanulni. Ez belülről jött.
Nekem különösen sokat jelent, hogy Judittal együtt ők kértek fel először arra, hogy LOSZ rendezvényen konferáljak. Ez bizalom volt. Lehetőség. Egy olyan gesztus, amit akkor is éreztem, és most is hálával őrzök.

Nehéz most okosat írni. Talán nem is kell.
Maradnak a képek, a mosolyok, a közös mondatok, a szakmai találkozások, és az a furcsa, üres csend, amit azok hagynak maguk után, akik tényleg fontosak voltak.

Köszönöm, Erzsi, hogy mindig volt egy kedves szavad.
Köszönöm a bizalmat, a szakmai és emberi példát.
Jó utat, Erzsi.

Találkozunk még.

Pintér István
RAVAK Hungary

Mindig a napos oldalon járt, úgy, hogy őt sem kerülhette el az árnyék, volt feladata bőven. De kősziklaként állta a hullámcsapásokat. Csodálatos csapatot varázsolt, fényes lelkével és éles eszével. Mindenki becsülte és szerette. Ritka virágszál ő, mint egy Middlemist’s red.

De a mi életünknek része volt és marad örökre, hála érte!

Viczán Ágota
Mediterrán Kerámia

Drága Erzsi! Rengeteget köszönhetünk Neked!

Nagyon sokat segítettél nekünk, csendben, mosolyogva, mindig ott voltál, mindig számíthattunk Rád, Te voltál a konferenciák, tanácsadások, standtúrák mozgatórugója. Te töltötted meg lélekkel a rendezvényeket. Barát voltál, segítő, kolléga és egy csodálatos Jelenség. Nélküled már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen, de hisszük, hogy ott leszel velünk mindig, mindenhol. A szívünkben biztosan! Nagyon fogsz hiányozni! 🖤

Homeinfo.hu

Ács Erzsébet lakberendező pályafutását közgazdászként kezdte: diplomáját a M. K. Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte, majd saját vállalkozást alapított, ahol adótanácsadással és könyveléssel foglalkozott. A lakberendezés iránti szenvedélye azonban új irányt adott életének: 1997-ben lakberendezői végzettséget szerzett, és ettől kezdve a szakma aktív szereplőjévé vált.

2010-től a Lakberendezők Országos Szövetsége (LOSZ) elnöke. Több mint 20 évig dolgozott azon, hogy a szakma ismert és elismert legyen, a minőségi munka pedig figyelmet és a pályakezdők megfelelő segítséget kapjanak. A tagság 2012-ben, 2015-ben és 2018-ban is bizalmat szavazott neki, így több cikluson keresztül irányította a szervezet munkáját.

Munkájáról, ami egyben az élete volt, így vallott: „A lakberendezés számomra szakma, hobby és kikapcsolódás. Egy elkészült lakásban mindig én magam is benne vagyok egy kicsit… kiállításokra, szakmai továbbképzésekre járok és képzem magam, hogy megrendelőim igényeit maximálisan tudjam kielégíteni.”

A LOSZ élén kiemelt feladatának tekintette a minőségi lakberendezés népszerűsítését és a szakma presztízsének erősítését. Hivatása, munkája és egyben hobbija volt a lakberendezés, évekig vezette a LOSZ kiállítási projektjeit, amelyekkel két alkalommal különdíjat nyert vezetésével csapata az „Év lakberendezője” pályázatokon.

Szinte a kezdetektől részt vett Klasszis TopDesign szakmai designversenyünk zsűrijének munkájában. Mindig rendkívüli alapossággal készült a verseny előkészítésére és a pályaművek értékelésére: rengeteg időt és energiát fordított a beérkezett munkák átnézésére, miközben szakmai tanácsaival és meglátásaival nagyban segítette a zsűri munkáját. A személyes zsűriüléseken is meghatározó szerepet vállalt, amikor közösen vitattuk meg és hoztuk meg döntésünket az adott év nyerteseiről.

Emlékét fájó szívvel megőrizzük. Nagyon fog hiányozni kedves, színes, okos, hozzáértő személyisége idei designversenyünk lebonyolítása során.

Turizmus Online