Palatinus Bea

Palatinus Bea


Kecskeméten élő és alkotó festőművész vagyok, absztrakt és fél-absztrakt, tájképre emlékeztető olajfestményeimmel számos nemzetközi, rangos kiállításon szerepeltem nagy sikerrel. A város egyik legújabb, belvárosi szállodájának belső tereibe a festményeimről készült nyomatok kerültek, így egy modern, egyedi és nagyon izgalmas vizuális világ született a hotel falain belül.

Festményeimet részletgazdagság és vastag anyaghasználat jellemzi, a legmagasabb minőségű művészfestékekkel készülnek, keretre feszített vászonra, mely azonnal falra helyezhető, nem szükséges további keretezés. Nagy méretű képeket is készítek, akár egyedi méretezéssel (1 – 3 méter oldalhossz).

Minden festményem egyedi azonosítóval rendelkezik, a tulajdonos aláírt eredetiség-igazolást kap, a kép adataival.

A meglévő festménykínálat mellett szívesen vállalom a feladatot, hogy adott enteriőrbe, az adott lakberendezési tervek, az alkalmazott színek, anyagok, bútorok alapján készítsek festményt.

Nagyon vonz az irány, hogy a lehető legkevesebb alapszínnel, de azok számtalan árnyalatával dolgozzak egy képen, ugyanolyan részletgazdagon és sok anyaggal: ez a vizuális minimalizmus nagy kihívás, nehéz, de nagyon érdekes irány számomra. Képeim jól illeszkednek egy mai, letisztult, szintén valamennyire minimalista környezetbe, ezért nagy örömmel dolgoznék együtt hazai lakberendezőkkel, akár már a tervezési folyamat legelejétől kezdve, egy-egy belső tér megálmodásában.

“Képeim egyfajta belső tájképek: a bennem élő formák, összképek, részletek így jutnak kifejeződésre, és sokszor maguktól alakulnak ki, jelennek meg a vásznon. Az alkotás különleges pillanata az, amikor a folyamat kikerül az irányításom alól, az egyes részletek, mozdulatok szinte magukkal hozzák a következőt, minden lépésből egy újabb következik, mint az életben, látszólag véletlenszerű események sorozata, amiből a végén kirajzolódik valamilyen összefüggés. Az alkotó és a kép folyamatosan hat egymásra, ami egy bonyolult, egymást alakító kapcsolat története, az elkészült kép pedig ennek a történetnek, ennek a mozgalmas egymásra hatásnak a legutolsó mozzanata.

Úgy, ahogy a felhőkbe is megpróbálunk értelmezhető dolgokat belelátni, a nem tájképszerű absztrakt képekben is akaratlanul igyekszünk valamilyen megfogalmazhatót felfedezni. Ez az emberi elme tulajdonsága, hogy értelmet próbál keresni a zavarosnak látszó dolgokban.
Egy absztrakt kép nézetem szerint három dologról szól: egyszer önmagáról, pusztán arról a tényről, hogy létezik, fizikai valóságában, egyszer az alkotás folyamatának a lenyomatát hordozza magán, és végül pedig annak az értelmezéséről, aki a képet szemlélve beilleszti a saját keretei közé, ha úgy tetszik, összehasonlítja a saját magában hordozott mintákhoz, és vagy kapcsolódik hozzá, a saját esztétikai világától függően, vagy sem.

Néha azt gondolom, hogy vannak bennünk élő képek, formák, kompozíciók, amik talán réges-régi, meg sem fogalmazott emlékekre, vagy akár az álmainkra vezethetők vissza. Ha a kép, amit látunk, valamiképp illeszkedik ehhez a belső képhez, akkor tudunk hozzá kapcsolódni, akkor szól hozzánk, és akkor mondjuk, hogy tetszik ez a festmény.

Mivel mindenkiben másmilyen ez a képi világ, így az alkotó akkor teszi a legjobban, ha igyekszik saját magáról leválasztani a feladatot, hogy eldöntse, jó-e a kép, hanem jobb sorsára indítani és engedni, hogy mások kapcsolódjanak hozzá.

Többször is előfordult, hogy egy általam befejezetlennek gondolt képet ítélt valaki az addigi egyik legjobb képemnek.

A festményeimmel kapcsolatban elsősorban a részletgazdagságot emelném ki, ami abból is adódik, hogy hosszas folyamat során, több rétegben, sok anyaggal festem meg a képeket, így számtalan apró kis párbeszéd, kapcsolat alakul ki a részletek között. Ezeken lehet egy kávéval a kézben elmerengeni, és ahogy a tekintet a kis részleteken elidőzik, jól tud az ember gondolkodni, elmélkedni. Nagyon jó asszociációs eszköz, vagy csatorna az absztrakt kép, hiszen szabadságot ad, nem azt elemezzük, hogy mennyire jól adja vissza a valóságot, mennyire mesterien tükrözi a környezetünket, hanem szabadon szárnyalhatnak a gondolataink, a képzeletünk. Századjára is mindig új, hiszen felfigyelhetünk olyan részletre, ami addig esetleg fel sem tűnt.”

Palatinus Bea

ALKOTÁSOK

KÉPEK