Színekre éhesen
Megbízóim, egy kétgyermekes fiatal pár, egy lakóparki saroklakással rendelkeztek, ami barna-bézs árnyalatokkal volt berendezve, és a szokásos lakóparki színvonalon, az ott kínált anyagokból volt kivitelezve. 2-3 éve laktak benne, és szerették volna megvenni valamelyik szomszédjukat, ugyanis mindkettő eladatlan volt, szerkezetkész állapotban.
Mindkét összevonásra több változatot készítettem, ezek alapján döntöttek, vásároltak.
Bár már több lakás összevonást is terveztem/irányítottam, ez a munka mégis különleges volt, mert egy újszerűt kellett a szerkezetkésszel egyesíteni. Szempont volt, hogy minél kevesebb rombolás legyen a meglévő lakásban, sőt, a szerkezetkészben is igyekeztem minél kevesebbet bontani.
De mivel a fő szempont mégiscsak az volt, hogy a létrejövő nagy lakás legyen egységes, jól funkcionáló, kényelmes és hangulatos egész, azért alakítottam is rendesen.
A régi lakásban maradt az intim szféra. A szülői háló és egy gyerekszoba csak frissebb stílust kapott, a régi zuhanyzós fürdő változatlan maradt, ma inkább mosókonyhaként funkcionál, az étkezőkonyhás nappaliból gyerekszoba és egy plusz fürdőszoba készült.
Az újonnan hozzácsatolt részben egy vendégszoba maradt, kibővített, tágas amerikai konyha, nappali, és csak egy pengefallal elhatárolt étkező, kis vendég wc, gardrob helyiség kapott helyet.
A közös munka kezdetén a szokásos instrukciókat kaptam a tulajdonosoktól: legyen a lakás szolid, visszafogott, harmonikus.
Ilyenkor az én módszerem az, hogy apránként, alternatívaként mindig mutatok színesebb hangulatot, izgalmasabb tárgyakat, érdekesebb megoldásokat. Igyekszem bátorságot csöpögtetni az emberekbe, és biztatni őket, hogy ne féljenek a színektől, a markánsabb tárgyaktól, mert ami egyszer úgy igazán tetszik, azt nem fogják 10 év múlva se megunni. De ha mégis, az még mindig jobb, mint 10 évig unalmasban lakni. A megbízók egyre jobban kinyílnak, az ízlésük kitágul, és örülnek neki, hogy új érdeklődést fedeznek fel magukban.
Ebben az esetben kezemre játszott az, hogy a fiatal pár skandináv országban élt a tervezés idején, és ott megcsömörlöttek a fehér és a natúr fa egyeduralmától. Néhány hónap után jött a hír: igazad van Kati , ki vagyunk éhezve a színekre! Ne fogd vissza magad!
Mivel azért senki alap beállítottságán nem lehet, és nem is célom változtatni, ezért az élénk színeket a kisfiúk szobájában, és az azok között lévő fürdőszobában alkalmaztam, a közösségi térben a vanília-sárga és a türkiz árnyalatok kombinációjára korlátoztam magam. Így itt egy színes, de nem harsány, harmonikus tér alakult ki, ahol ugyan egy fehér fal sincs, sőt, szinte minden fal színe eltér, még sincs bántó színkavalkád.
A konyhabútornál a meleg barna fa mellett a tapéta valamelyik színét terveztem alkalmazni, a fiatal pár viszont annyira belelkesedett, hogy szabad utat adtak valamennyi színnek! Természetesen a közösségi részben a wc is ebbe a szín hangulatba illeszkedik.
Ezt a lakást még nem tekintem teljesen késznek, mert a „jólfésültségén” közösen akartunk még változtatni, több egyedi, akár saját készítésű dekorációt is elképzeltünk, ezért most rendhagyó módon olyan képeket is választottam ide, ahol ezek a törekvések látszanak. De közbeszólt az élet, a tulajdonosokat újra külföldre szólította a kötelesség, a fotók hirdetéshez készültek, kiadóvá vált a lakás. Ha néhány év múlva visszatérnek, folytatása következik.
Matus Kati
lakberendező
