Ahol a lakberendező lakik…

 

Egy tervező otthona mindig nagy érdeklődésre tarthat számot. Teljesen érthető, hisz ebből igazán sok minden megtudható róla. Tervezői hozzáállása, elképzelése arról, hogy mitől lesz igazi otthon egy lakás, mennyire bátran alkalmaz olyan megoldásokat, melyek egyediek, formabontók és amikkel nem feltétlenül találkozhatunk katalógusokban vagy áruházak bemutatótermeiben.

 

Természetesen a terek logikus összehangolása az első. E nélkül a hangulat teremtő eszközök csak szimpla dekorok. Ha szükséges, falakat kell bontani, funkciókat áthelyezni.

 

Egy ilyen régi, polgári lakásnak már alapvetően megvan a hangulata, a maga nyílászáróival, százéves gipszstukkóival. Ezeket mindenképpen meg akartuk tartani, még akkor is, ha nem volt cél egy századelőt idéző otthonban élni. Szemünk előtt lebegett egy olyan lakás, ahol együtt tud élni múlt és jelen, úgy, hogy nem erőszakoljuk meg sem egyiket, sem másikat…

 

Az egykor oly divatos leválasztások miatt ezekben a lakásokban igencsak élhetetlen beosztásokat sikerült kialakítani. Ez alól ez a lakás sem volt mentes, de vallom, hogy jól átgondolt tervezéssel szinte bármiből ki lehet alakítani egy praktikusan élhető otthont.

 

A 110 m2-es lakás szétszabdalt tereit összenyitottuk, így létrejött egy óriási konyha-étkező-nappali rész, ahol a nyitott hálószoba ajtóval még tovább növelhetjük a térérzetet. Ennek alapfeltétele, hogy a háló berendezése harmonikusan illeszkedik a nappalihoz és a látvány, ami a nyitott ajtón benézve fogad minket szokatlan és izgalmas.

 

A nappaliból nyíló folyosóról közelíthetőek meg a gyerekszobák és a fürdő, teljesen szeparálva a lakás központi részétől.

 

A vendég wc és a „mini” mosókonyha közvetlenül a bejárat mellett kapott helyet. Maga az előszoba nem nagy, de arra elegendő, hogy a cipők és a kabátok elférjenek, úgy hogy aki belép, már itt kapjon egy kis ízelítőt a lakás egyedi hangulatából.

 

A hagyományos értelemben vett lakberendezés (bútorozás, textilek, képek, dekorok… stb.) volt a következő lépés.
Egy saját lakás soha nincs kész, mindig jönnek az újabbnál újabb inspirációk, színek, festmények, összeszedett “kincsek”, amiket el kell helyezni, át kell alakítani, egyszóval folyamatos átalakulásban van minden. Igazi kihívás, hogy egy külső szemlélő ebből semmit ne érezzen, bármikor látja, a tér egy harmonikus, jó hangulatú, befejezett egésznek tűnjön…

 

Ezt nem könnyű megvalósítani, hisz mi más lenne a legjobb alap arra, hogy a felmerülő ötleteket, gondolatokat az ember kipróbálja, mint egy saját lakás? Ezután a tapasztalatokat már úgy adhatja tovább a megrendelőknek, hogy biztos abban, ezek a gyakorlatban is megállják helyüket.

 

Márpedig a kipróbálandó ötletek egyre csak jönnek…

 

Mennyire tartós, ha egy halszálkás régi parkettát fehérre festünk?
Beválik-e a gyakorlatban, ha ágyvégként rengeteg párnát összevarrunk, majd felerősítjük a falra?
Az egyszerű lepedővászonból varrt függöny hogyan viselkedik a mosásnál, ha az alját saját kezűleg festjük átmenetes szürkére?
Biztosan harmonikus egész lesz-e abból, ha összepárosítjuk nagyanyótól örökölt komódunkat egy króm vázas, bőr design hintafotellal és a hetvenes évek narancssárga „ gomba” asztali lámpájával?
Igaz-e az a teória, hogy a legjobb megoldás, ha hófehér lehúzható huzatot varratunk a kanapéra, hisz a fehér huzat az egyetlen, aminél nyugodt szívvel használhatjuk a legbrutálisabb fehérítőket, folttisztítókat, úgy hogy a végeredmény olyan lesz, mintha új huzatunk lenne?
Alkalmas-e szobainasnak egy asztalka, ha rézcső idomokból és staflifából állványt erősítünk rá?
Valóban design hatású csillárunk lesz-e, ha elkezdünk találomra tekergetni, összeragasztgatni egy – asztalosok által bútorlapok élzárásához használt – furnér csíkot?
Beton hatása lesz-e a konyhafalnak, ha simán több rétegben gletteljük, majd falfixszel fikszáljuk?
Mindenki felakasztja-e a kabátját azokra a vállfákra, amiket a plafonról egy fehér kötélen lógatunk le?
Beválnak-e cipő felvételéhez használt ülőkeként az egymásra halmozott régi magazinok?
…stb.

 

Ezekre a kérdésekre én már tudom a választ és bizton állíthatom, hogy a tapasztalataim nagyon pozitívak. Remélem, hogy képek sokakat meggyőznek arról, hogy igazam van…

 

Wein Krisztina
lakberendező

 

Fotók: Darabos György

 

[tabs slidertype=”images” auto=”yes” autospeed=”4000″]
[imagetab width=”800″ height=”500″]https://lakberendezok.hu/wp-content/uploads/2015/11/Wein-Krisztina-lakás-01.jpg[/imagetab]
[imagetab width=”800″ height=”500″]https://lakberendezok.hu/wp-content/uploads/2015/11/Wein-Krisztina-lakás-02.jpg[/imagetab]
[imagetab width=”800″ height=”500″]https://lakberendezok.hu/wp-content/uploads/2015/11/Wein-Krisztina-lakás-03.jpg[/imagetab]
[imagetab width=”800″ height=”500″]https://lakberendezok.hu/wp-content/uploads/2015/11/Wein-Krisztina-lakás-04.jpg[/imagetab]
[imagetab width=”800″ height=”500″]https://lakberendezok.hu/wp-content/uploads/2015/11/Wein-Krisztina-lakás-05.jpg[/imagetab]
[imagetab width=”800″ height=”500″]https://lakberendezok.hu/wp-content/uploads/2015/11/Wein-Krisztina-lakás-06.jpg[/imagetab]
[/tabs]