Kamarás Borbála

Meggyőződésem, hogy bármilyen kicsi és alaktalan térből lehet hangulatos belsőt varázsolni. Belsőépítészként mindig vonzódtam a lakásokhoz, mert számomra ez a legösszetettebb és az emberhez legközelebb álló terület.

A lakásban zajló tevékenységek sokrétűségén keresztül lehet igazán a belsőépítészetet megérteni. Segítséget jelent a szakembernek, ha vannak kiindulópontok, amelyek megadják az együttgondolkodás irányát. Sok tervező ódzkodik a kötöttségektől, pedig ha vannak adottságok, amelyeken nem lehet változtatni, ha karakteres maga az épület, vagy a környezet hangulata már ad egy irányt, könnyebb a tervező dolga. Egy-egy régi, hozott bútor, emlék- vagy dísztárgy is elindíthatja a belsőépítész fantáziáját. Ilyen támpont lehet persze a megrendelő vonzódása bizonyos színekhez és stílusokhoz is.

Ha a megrendelő bizonytalan, vagy nem igazán tudja, hogy mit akar, általában megkérem, hogy vágjon ki újságokból olyan lakásbelsőket, hangulatos részleteket, amelyek tetszenek neki. A képekből aztán lassan kibontakozik annak az otthonnak a hangulata is, amilyenben ő érezné jól magát. A végeredményt mindig közösen alakítjuk ki, a megbízó igényeit messzemenően figyelembe véve.

Én személy szerint a nagy, átlátható tereket szeretem, az olyan tágas, egyterű helyiséget, melyet sokféle trükkel kis zónákra lehet osztani. A tereket ugyanis nem csak falakkal lehet elkülöníteni, a térelválasztásnak millió változata lehet. Szeretem a külső és belső terek összeolvadását is, amikor az épület homlokzatának, külsejének anyagai, színei felbukkannak odabent is. Ha stílusról van szó, szeretem a modern, klasszikusan modern enteriőröket, azokból is a lágyabb, lekerekítettebb formájú tárgyakkal, bútorokkal berendezett lakásokat. Kedvenc színeim két- háromévente változnak, most éppen a natúr a favorit, a fa és a földszínek, a nyers, a drapp és a pasztell tónusok. A színek mellett szívesen játszom a felületi struktúrákkal is, amitől változatossá és egyedivé tehetők a falfelületek.