„Az otthonunk önmagunk tükörképe” (Jennifer E. Smith)
Nem tartozom azon szerencsések közé, akik már nagyon fiatalon tudják, hogy mi az, amivel foglalkozni szeretnének. Bár egészen kis korom óta valamilyen formában mindig próbálgattam a kreativitásomat és környezetemben is másokhoz képest törekedtem a harmóniára, gyenge (vagy így utólag azt mondanám, hogy nem fejlesztett) rajztudásom miatt nem éreztem elég bátorságot, hogy jelentkezzek lakberendezőnek.
Szerencsére mivel a számítógép mindig a barátom volt és a technikai újdonságokhoz is mindig nyitottan álltam a számítógépes látványtervezés megjelenése és a programok könnyebb elérhetősége, a munkámban bekövetkező váratlan fordulat elegendő lökést adott, hogy végre jelentkezzek egy ilyen iskolába.
Mivel hiszem, hogy minden okkal történik, utólag azt gondolom, hogy kellett az idáig vezető út. Kellett a három diploma az egyéb tanulmányok és a sok tapasztalás, amiből mind épültem – még ha akkor nem is pont ezt éreztem.
2015 óta dolgozom lakberendezőként.
Minden feladat örömteli kihívás.
Ráhangolódni az ügyfélre, ráérezni a személyiségére, megtalálni, hogy mi a közös kettőnkben, hogy tudjak a fejével gondolkodni és könnyebben tovább tudjunk lépni. Erőt venni magamon, hogy kellően a háttérben tudjak maradni és úgy segíteni, terelgetni, hogy a saját alkotásának is érezze az eredményt.
KÉPEK
