A LOSZ Év Pályakezdő Lakberendezője 2016 közönségdíjasa: Papp Viktória

 

 

„Merj kilógni a sorból! Az eredeti festmény mindig többet ér, mint a másolat!”

Szabó Péter

 

 

Nagyon sok munka és kitartás van az eredeti teremtés mögött, de Papp Viktória alkotni szeretne, valami különlegeset, egyedit, valami páratlant.

Viczán Ágota:
Milyen út vezetett idáig?

Papp Viktória:
2004-ben közgazdasági diplomát szereztem, külgazdasági szakirányon. Majd MBA képzés keretei között bővítettem a tudásomat, átfogóbb, gyakorlatiasabb ismeretek birtokába kerültem. 2008-ban az első otthonunk kialakításakor éreztem először, hogy a lakberendezésben ki tudom teljesíteni az életemből hiányzó alkotási vágyat, és kreativitást. 2014-ben iratkoztam be a KREA Kortárs Művészeti Iskolába, interior designer-belső építész/dekoratőr szakra. Nagy kihívás volt munka mellett tanulni, rajzolni, mivel mindig arra törekedtem, hogy aprólékos, igényes munkát adjak ki a kezemből.

Majd megérkezett életünkbe a csoda, megszületett a kislányunk. Minden megváltozott, ebben az átformálódott életvitelben kellett a régi vágyak beteljesítésére új lehetőségeket találni. Így találtam rá a Stílusház Kreatív Művészeti Magániskolára, ahol folytatni tudtam tanulmányaimat 2016-ban, és amelyet idén januárban jeles eredménnyel elvégeztem. A csatlakozást követően az iskolai csoportos projekt feladat során kezdtem el ismerkedni az Archline tervező szoftverrel. Vonakodva, de nagy szorgalommal, kitartással láttam neki a feladatnak és kezdtem félretenni az ecseteket.

Ekkor találtam rá a LOSZ pályázatára. Ez a remek kezdeményezés jó lehetőség volt a tervező program megismerésére és a gyakorlásra, illetve tökéletes visszajelzés a munkámra. A pályázati anyag az első, tervező szoftverben elkészített munkám volt. A közönség és a négy támogató cég bizalma, akik az én munkám mellett tették le voksukat – melyeket ezúton is nagyon szépen köszönök – hatalmas motivációt jelent számomra.

V.Á.:
Gyorsan ugrottál a mély vízbe! Mi volt a tervezési koncepciód, mi vezérelt és milyen nehézségekkel kellett szembenézned?

P.V. :
Egyedülálló férfinak kellett személyes életteret tervezni, ami az elején különös érzés volt, egy férfi szemével kellett néznem és az ő agyával gondolkodnom. A munkamódszerem alapos, pontosságra törekszem. Így részletekbe menő kutatómunka következett, beszippantott a feladat. Mindenhol ezzel foglalkoztam, inspirációkat gyűjtöttem, együtt éltem a projekttel. Végigjártam a támogató cégeket, ismerkedtem a bútorokkal, anyagokkal, felületekkel, próbáltam úgy dolgozni a feladaton, mintha valós megrendelőnek terveznék.

A megrendelő stílusát, érdeklődését, preferenciáit figyelembe véve nyúltam mindenhez. Koncepció volt az is, hogy nem, vagy csak minimális mértékben változtatok az alaprajzon. Megpróbáltam az eredeti adottságokból kihozni a maximumot.

Igyekszem atipikus módon megközelíteni a feladatokat, szeretem a különleges megoldásokat, anyagokat, felületeket. Terveimben az őszinteség és a lélek a fontos, nem a kirakati bűbáj.

V.Á.:
Kik azok a tervezők, akiknek a munkáit különös figyelemmel kíséred?

P.V.:
Patricia Urquiola és Zaha Hadid munkáit nagyon szeretem, de szívesen inspirálódom más designerek tervei alapján is. Kedvelem a természetes, az élő, lélegző anyagokat, a funkcióktól szokatlan megoldásokat és anyaghasználatot. Fontos számomra, hogy a megrendelői igényekre maximálisan ráhangolódva mindig benne legyek a terveimben, szívvel-lélekkel. Rendkívül komolyan veszem a tervezést, szeretnék mindig igényes munkát kiadni a kezemből, hiszen így van a munkámnak értelme.

Nem szeretnék kiszámítható lenni, inkább kilógnék a sorból!

 

Az interjút Viczán Ágota készítette.