Makovecz Imre, a magyar organikus építészet legismertebb képviselője 1935-ben született Budapesten, de gyermekkorában sok időt töltött a Zala megyei Nagykapornakon, ami visszaemlékezései szerint nagy hatást gyakorolt későbbi pályájára. 1959-ben szerzett diplomát a Műegyetemen, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán. 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott.
„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt” – mondta saját munkásságáról 2002-ben.
A 76 éves építész haláláról az MTI számolt be kedden délelőtt, a család tájékoztatása alapján. Halálának okáról, körülményeiről egyelőre nem tudni részleteket.
Makovecz az elmúlt évtizedben politikai szerepet is vállalt. Alapító tagja volt az Orbán Viktor által 2002-ben alapított Szövetség a Nemzetért polgári körnek, többször felszólalt közéleti rendezvényeken. 2010-ben, közetlenül a választások előtt azt nyilatkozta a Heti Válasznak: „Én nem a Fideszre, hanem Orbán Viktorra esküszöm föl. Ha engem kérdeznének, azt mondanám: kormányzói jogokat kell adni neki – különben nem lehet fölemelni az országot.”
Egy ősi jel térbeli megfogalmazása
Makovecz Imre első, már a saját stílusát hordozó épülete a berhidai étterem volt, 1964-ben. Erről saját honlapján így írtak: „A házat mintha a belsejéből kiinduló erők alakítanák. A részletformák szinte megszemélyesítik a statikai erőket. Makovecz konkáv formát ad főhomlokzatának, ezzel hatalmas ölelő gesztussá nagyítja az épületet, egy hatalmas lény szürreális képzetévé változtatja.” Korai munkái közül a legismertebb az 1972-ben épült U alakú sárospataki művelődési ház.
1981-ben alapított önálló építészirodát, amely számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett. Teljesen egyéni kompozíciójú, legtöbbször faszerkezetű épületeivel vált híressé, ő lett az organikus építészet egyik legismertebb képviselője. Saját maga az 1987-ben épült paksi katolikus templomot tartotta az első igazán figyelemre méltó munkájának. „Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása” – írta honlapján az épületről, amelynek kecses tornyán a kereszt mellett a Nap és a Hold is helyet kapott.
Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja volt. Erről így írt saját honlapján: „A pavilon tengelye észak déli irányú. Belül két fal feszül az épület átlójára. A párhozamos falak egymástól három méter távolságra állnak. A falakra ül fel az épület hét tornya (…) A falakból – hol halkabban, hol hangosabban – beszéd hangjai szűrődnek ki. A látogató közöttük sétálva – elvonatkoztatva a felette levő hét toronytól – úgy érzi, egy élő faltestben halad, amely magát Magyarországot jelképezi.”
Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje az égből esett volna le rá. Több mint tíz évig dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttesén, jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.
Bírálta a korrupciót
1992-ben Makovecz Imre volt a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója. Ez a szervezet az új alaptörvény szerint 2012-től állami elismerést, a Magyar Tudományos Akadémiával azonos rangot kap. Alapítója és örökös tagja volt a posztgraduális képzéssel foglalkozó Kós Károly Egyesülésnek, 1987-től tanára a Nemzetközi Építészeti Akadémiának. Egyetemi tanár volt a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán.
Tervezőirodája 2010 elején szűnt meg. Makovecz erről azt mondta: az a szabály vezetett a bezáráshoz, hogy a leszámlázott, de a valóságban ki nem fizetett követelései után is ki kellett fizetni a 25 százalékos forgalmi adót. Egy 2010 szeptemberében megjelent interjúban keserűen fogalmazott: „A pénz ural mindent, ezt mindannyian tudjuk, miközben eljátsszuk a demokráciát. A közbeszerzési rendszer korrupt. Az kapja meg a munkát, aki a legtöbbet adja vissza a megrendelőnek.”