Bár az empire gyökerei a klasszicizmushoz vezethetők vissza, virágkora kétség kívül Napóleon uralkodásához kötődik.
Ez a stílus kevésbé a művészeti törekvések természetes fejlődésének eredménye, inkább parancsszóra, mesterségesen született.
18. század második fele: Az ókori kultúrákra utaló formavilág már évek óta divatban van. 1748-ban elkezdődik Pompeii feltárása. Napóleon egyiptomi hadjáratának köszönhetően a fáraók, az isteni hatalom jelképeinek újrafogalmazása megjelenik a lakberendezésben, bútorgyártásban is. A stílus pompát, színpadias rendet sugároz, a gazdag, szilárd hatalom jelenlétét.
Az architektonikus formák, mint például oszlopok, timpanonok, frízek a bútorokban szinte öntörvényűen jelentkeznek. Az enteriőröket a szimmetrikus elrendezés, valamint a pátosz jellemzi. Színhasználatban leginkább a mély, drámai tónusok (fekete, bordó, arany) uralkodóak. A fekete színt az egzotikus és drága ébenfa képviseli többnyire, amelyet a későbbi, szegényebb időkben (a napóleoni háborúk után) felváltotta az ún. ebonizálás, vagyis az olcsóbb fafajták feketére pácolása.
Az empire stílus mind a mai napig jelen van a lakáskultúrában. Formavilágából például a posztmodern is sokat merített.
Üzenete már nem a császárságról szól, inkább arról, hogy itt egy kifinomult ízlésű (és valószínűleg tehetős) polgár lakik.