Egy Pest környéki családi ház két azonos alapterületű szobájának átrendezésére kaptam megbízást még tavasszal. Egyiket hálónak használták, a másikat, amin át kellett járni, hogy a hálóba jussanak, a pár felnőtt lánya használta. Ő elköltözött, a családba pedig új családtag érkezését várták, tehát az addig sem ideális beosztáson mindenképpen változtatni szerettek volna.
Nehezítette az egyszerűnek tűnő kérést a rendkívül rossz beosztású ház (pl. nincs nappali, csak egy étkezős konyha, ami előszoba és lépcsőház is egyben), és az a kívánság, hogy most csupán ez a két szoba legyen soron, s majd jövőre a többi helyiség is (talán).
Ebben a két szobában viszont csupán az ablakok és a légkondik maradtak meg, minden mást megváltoztathattam, lecserélhettem, falat is mozgathattam a jobb használhatóság és a szebb látvány érdekében. Alapterület tekintetében annyi változás történt, hogy a babaszoba rovására egy méterrel beljebb került a válaszfal, és a 45 fokban felépített fal egyik oldalához az ágy, a másikhoz egy kis elfüggönyözhető játszózug került. Bár nem volt költségvetési plafon meghatározva, és a tervet elfogadták, majd megrendelték a kivitelezését, a bekért árajánlatok – hogy is fogalmazzak finoman – kiverték a biztosítékot náluk. Pedig semmi luxus nem került a szobákba, ezt mindenki ellenőrizheti a képek alapján. Mert bár vesztettünk pár hetet a huzavonáknak köszönhetően, azt mondhatom, a kivitelezés során éppen annyit és arra költöttünk, amennyi az ajánlatok alapján várható volt. Hiszen minden egyes alkalommal, amikor dönteniük kellett két megoldás, vagy anyag között, amit felajánlottam a beszerzése előtt, mindig a drágábbra esett a választásuk.
Szerencsére a baba nem érkezett előbb, kivárta, míg minden a helyére kerül. Teljes a happy end számomra is, mert azóta felkértek az irodájuk berendezési tervének elkészítésére, kiviteleztetésére is. Remélem, jövőre azt is megmutathatom!