Többször írtam már a lomtalanításkor (érdemtelenül) szemétre kerülő bútorokról. Most azonban egy örömteli esetről számolok be.
Történt, hogy egyik délután hazafelé autózva egy szelektív hulladékgyűjtő (magyarul: barbapapa) mellett megláttam egy kidobott fotelt. Befékeztem (szerencsére nem jött mögöttem senki) és visszatolattam. Egy látszólag jó állapotban lévő, de lestrapált kárpitozású karosszék volt.
Egy aprócska, de elég komoly (legalábbis annyira, hogy kidobják) baja volt csak: kitörött az egyik lába. A háromlábú fotel mellé előző tulajdonosa korrektül kitette a negyedik (törött) lábát is. Így hát, meg volt mindene, ami a szanáláshoz kellett. Fotel felemel, csomagtartó kinyit, betesz és lecsuk, indítás. Hazatérve a kamrába került egy időre (na nem sokra, csak addig, míg a hozzáillő, neki megfelelő kárpitot megkerestük).
Az Andrássy úton vásárolt elegáns bútorszövettel a kézben felhívtuk kárpitosunkat. A renováláshoz a kárpitozáson túl, a szék teljes átfestése és egy új láb volt a kívánságunk. Egy asztalossal konzultálva kiderült, hogy sajnos az eredetivel megegyező mintájú, csavart lábat ma már nem lehet esztergálni, így egy hozzá igen hasonló, az eredeti hangulatát tökéletesen visszaadó, új lábat kapott. A kínai lakkfekete festés, és a fekete-fehér, tyúkláb mintás textil teljesen megújította fotelünket. A megszületett régi-új fotel igen elegánsra sikeredett, akár Coco Chanel is büszke lenne rá.
Így egy teljesen egyedi bútor jött létre. És, ha belegondolunk nem is volt drága, hiszen a fotel ingyen volt, csak a kárpitra és kárpitosra kellett költenünk.
Nos, kérem, ehhez egy (pár) jó szem, nyitottság a lehetőségekre, némi stílusérzék, és talán egy jó lakberendező is.
És, hogy azóta mi lett vele? Itt ülök benne, és laptoppal a kezemben írom ezt a cikket egy fotel új életéről..