2006. április 5-6-7-8. HA TAVASZ, AKKOR MILÁNÓ! Ha lehet, akkor minden lakberendezőnek, minden évben, minden mennyiségben.
Idén három társammal együtt abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a Raab Karcher vendégeiként vehettünk részt ezen a világra szóló eseményen, a Fieramilano-n. Ebben az esetben ez a kifejezés szó szerint értendő, hiszen ez a milánói bútorvásár meghatározza az elkövetkező év trendjeit a formák, színek, anyagok terén. Innen indul minden, ami lakberendezés.
Lakberendezőként nyitott szemmel és egyéb érzékszervvel igyekszem elraktározni a benyomásaimat, amit aztán, ha a munka úgy hozza, előhívhatok magamból szükség szerint. De elemző beszámolót írni nem tudok, azt inkább meghagyom a nálam avatottabb szakértőknek. A látogatóra szakadó hatalmas mennyiségű információ, látnivaló, megjegyeznivaló egyébként sem fogadható be két nap alatt. (Hosszabb időt meg talán a fej és a láb sem bírna). Persze, katalógusokkal segíthet magán az ember, ha itthon áttanulmányozza, rendszerezi, elraktározza magában (és lakásában, ha még elfér), s ha volt olyan előrelátó, hogy kerekes bőröndben húzta maga után a tetemes súlyú rakományt.
Idén először rendezték a kiállítást Milánó külterületén, bár így sem volt sokkal rövidebb az idő, mely alatt megközelíthettük. Maga a kiállítási terület futurisztikus látványt nyújt. Acél, üveg, mozgójárdák, mozgólépcsők, víztükrökön megduplázva. A pavilonokban, (ha ezeket a hatalmas csarnokokat lehet egyáltalán így nevezni) azonban ugyanaz a nyüzsgő hangulat, mint eddig. A legnevesebb design cégek környékén lépni alig lehet, de a számunkra leginkább használható termékeket bemutató standok sem sokkal maradnak el a forgalom tekintetében. A Fiera területének jelentős hányadát elfoglaló klasszikus darabokat, sőt kifejezetten a fényűzést, a glamúrt megjelenítő bútorokat, kiegészítőket bemutató része, mint mindig, most is kisebb látogatottságnak örvendett, de elnézve a kínálatot gyanítom, hogy anyagilag valószínűleg itt köttettek a leghatalmasabb üzletek. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az orosz nyelv ismerete itt előnyt jelentett a kiállítónak. Nagy öröm számomra azt látni, hogy itt minden irányzat, stílus, mód békében megfér egymás mellett. Sokszor nagyon töményen, de hát azért lakberendező az ember, hogy tudjon választani!
Ahogy az öltözködés divatjában, itt is jelen van múlt, jelen, jövő, együtt vagy egymás mellett. Ami elsőre furcsa, az másnap követendő trend. Ilyen, elsőre elképesztőnek tűnő ötlet lehetett a barokkos motívumokat a minimállal ötvözni. És működik! Sőt nagyon izgalmas, látványos, egyszerűen követhető. Ahogy a jellemző színharmóniák változása is. Jelen van a barna, drapp, padlizsán és a barna, pisztácia vagy narancs párosítása, de a barna most új társként ciános kék színt kapott. És a legegyszerűbb vonalú berendezéshez is aranyat, ezüstöt, akár egy egész falfelületen. De akárcsak az öltözködésben, természetesen ezen a területen sem vehető elő a régi, mert ezek az arany felületek különlegesen megmunkált, hol matt, hol fényes, hol sima, hol strukturált, de semmiképpen sem hasonlít az eddig látottakra.
Fényképezni a kiállítás egész területén tilos, de nem-igen akadt olyan látogató, akinél legalább olyan telefon ne lett volna, amivel fényképezhetett is. Hol nyíltan, hol titokban készültek a képek, hiszen ezt a tilalmat csupán a kiállítók vették komolyan vagy még komolyabban. Személy szerint engem mindig is az összhatás érdekel, nem egy-egy bútorkötés vagy anyag-összeeresztés. Így aztán előfordult, hogy az installáció fogott meg legjobban. Aki kiállítási stand megtervezésére szánja magát, előtte látogasson tanulmányútra a Fiera-ra! A hosszú buszozás pedig ideális arra, hogy jobban megismerjük egymást, vagy újabb ismerősökre, esetleg együttműködő partnerekre tegyünk szert. Egyébként az, aki ott járt, legalább a következő évig élő reklámhordozóként szolgálja a Fiera-t a tetemes mennyiségű reklámtáska birtokosaként. Mert ellenállni az egyre-másra felbukkanó újabb daraboknak nagyon nehéz. (Erre talán csak a férfiak képesek.) Feltöltődve szellemileg, lefáradva testileg írom ezt a pár sort köszönetünk jeléül, és azért is, mert nehéz visszazökkennem a hétköznapokba.