Már a huszadik század is az volt, a XXI. század azonban bizonyosan a számítógépek korszaka lesz.
Az asztali gépek, képernyők és laptopok szinte észrevétlenül vették át irányításukat munkahelyünkön, és már otthonunkba (dolgozószoba) is bekúsztak – én magam is laptopon írom e cikket. Az Internet, az e-mail (pardon: drótposta) mindennapos kommunikációnk eszközei lettek. Logikus hát a következtetés: egyre több lakásban van otthon máris számítógép. (Ha még nincs, hát bizonyára Önnél is lesz előbb-utóbb. Rám ne nehezteljen, én szóltam időben…!)
A világ kitágult – igen ám, de ettől még lakásunk nem lett tágasabb. Márpedig egy számítógépnek igényei vannak. Nem, nem eszik, és nem iszik, de helyet azt kér. Mi pedig illedelmesen szorítunk neki. A laptopnak eleinte a sarokban a hordtáskában, majd éjszakánként a konyha vagy étkező-asztalon, később már el sem rakjuk – és kész a családi perpatvar. Az asztali gépek „ab start” asztalt követelnek maguknak (amint azt nevük alapján is kitalálhattuk volna). Igen ám, de hol kapjanak helyet? Sőt, hogyan helyezzük el a számítógépet – akár asztali akár hordozható – mert a baj nem jár egyedül. A számítógép ugyanis nem magányos állatfajta. Szereti a társaságot, amit nyomtatónak, szkennernek, és adattároló lemezeknek hívnak és – főleg ez utóbbi – csapatostul jönnek. Ez pedig totális hatalomátvételt jelent, ami rövid időn belül a gép környékének teljes elfoglalását jelenti (és akkor még a kinyomtatott papír mennyiségének exponenciális növekedéséről nem is beszéltem).
Sürgősen tenni kell valamit! De mit?
Itt csak egy lakberendező segíthet! Szirénát bekapcsolni, kék villogót feltenni – máris jövünk!
A helyszíni szemle eredménye lesújtó, de nem reménytelen. Mint ahogy nincs két egyforma lakás, nem lehet két egyforma helyzet sem, a megoldás ezért mindig más, és személyre szabott. Az alábbiakban mégis megpróbálok egy univerzálisan használható ötletet adni arra, hogyan tehetjük láthatatlanná a computer-t és az azt környező rumlit.
A feladat adott: vendégek jönnek – és ha csak nem akarjuk, hogy a megérkező tizenéves lurkó azonnal a gép mögé üljön, és fel-alá turkáljon adatbázisaink között „vírusirtás” címén – jobb, ha eldugjuk a számítógépet. Az könnyen belátható, hogy egy egyszerű, nyitott íróasztal (még ha klaviatúra fiókja van is) nem nyújt semmi védelmet az ilyen esetek ellen. A gépet csipketerítővel letakarni sem jó gondolat. Az egész cók-mókot összepakolni, és valahova elrejteni megint nem járható út. Mit tegyünk hát? Mi a megoldás?
Az egész rumlit egy mozdulattal felcsukni, és a vendégek szeme elől elrejteni – ilyen egyszerű!
Az ötlet nem új, de Magyarországon alig ismert és semmiképp nem széles körben elterjedt. Már a hatvanas években (sőt jóval korábban) is ismert és használt bútordarab volt a szekreter. Az akkori magyar bútoripar gyártott is ilyen „házi irodának” való szekrénykéket az amatőr irodistáknak, bár jobbára csak a házi levelezés megírására, és a bélyeggyűjtemény rendezgetésére használták atyáink. A szekreter modern reinkarnációja nálunk fejlettebb számítástechnikával rendelkező országokban jelent meg.
A tengeren túl csak „computer workcenter”-nek, vagy „computer armoire”-nak nevezett szekrény alapelve nagyon egyszerű. Egy olyan, többnyire kétajtós – a zárható TV-szekrényre hasonlító – tárolóról van szó, amibe befér a gép, a képernyő, sőt a printer és a papírok, adattároló lemezek egyaránt. Egy széket odagurítva kényelmes otthoni iroda, ám ha kell pillanatok alatt eltüntethető, pontosabban átalakítható egy hagyományos szekrénnyé. Azt pedig, hogy belül rumli van-e vagy nincs, csak mi tudjuk…
Itt az ideje, hogy nálunk is elterjedjenek – főleg kis lakásokban – az ilyen, és a hozzá hasonló praktikus és helytakarékos megoldások.