Az afrikai kontinens egy óriási olvasztótégely. Számos kultúra, népcsoport lakja, melyek mind sajátos kifejezésmódot alakítottak ki.
Megtalálhatók benne a legprimitívebb, kezdetleges formák, de modern tradíciókkal is bírnak, az etnikai sajátosság fő jellemző azonban a kézimunka. Egyrészről egyszerű, stilizált szobrokkal, másfelől modernnek mondható építészettel is rendelkeznek. Bár a Szahara sivatagi övezete, és a tőlük jól elszeparált kontinens belsejének népművészete teljesen különbözik, mégis jól látható bennük egy fajta egység, ami minden bizonnyal a belső kereskedelem eredménye. Mindezt a bennszülött örökséget termékenyítette meg a gyarmatosítás során hozzáadott európai kultúra, így alkotva mégis egységet. Azt a fajta egységet, ami megjelenik szemünk előtt, ha Afrikáról beszélünk.
A nyers fa, a háncs, a vöröslő föld színe, a dzsungel számtalan zöldje, a sivatag homokjának sárgája, az ég vakító kékje. Az afrikai-stílusú lakberendezés – bár határozottan felismerhető stílusjegyeket tartalmaz – sokszínű, mint a természet, amelyből elemeket merít.
Fő elemei
A nyers fa (és a belőle készült fafaragások), a döngölt padló, a pálmából vagy nádból font ülőalkalmatosságok, a koloniál bőrbútorok, az állatbőrök, az agyagedények, az afrikai törzsi dobok, a Maszáj íjak, maszkok, a lefátyolozott baldachinos ágyak, és legyezők (ventilátorok) minden mennyiségben.
Színei
Barna (és ennek minden melegebb színárnyalata), a sárgák (erős nap-sárgától az okkerig), vörösök (barnás, meleg tónusban), és vad zöldek (annak is a mohazöld és pálmazöld verziója). Gondoljanak csak az afrikai nemzetek zászlaira, bennük fellelhetők az összes fekete bőrűnek kedves szín…