A loft-lakások, sőt maga a „loft” is egy új fogalom a hazai lakáspiacon, pedig ez az otthon típus messze nem új keletű a fejlett világ nyugati térfelén. Nézzük, mit is takar a fogalom valójában?
A loft az olyan lakástípusok összefoglaló neve, melyek eredetileg korábban elhagyatott gyárépületek, üzemcsarnokok átalakításával és lakhatóvá tételével jöttek létre. Általában egy – de nagy alapterületű – helységből állnak. Jellemzőjük a nagy belmagasság, az óriási ablakok, az ipari csarnokokra jellemző épületgépészeti megoldások, és a minden kényelemmel ellátott multifunkcionális lakótér.
Az Amerikában oly népszerű loft-lakásokat az ottani lakberendező kollégák több altípusra osztják:
- A tradicionális iskola hívei valódi loftnak csak az öreg, lerobbant gyárépületek és üzemcsarnokok revitalizálásával létrehozott lakásokat fogadják el. Az ő megfogalmazásuk szerint ezen lakások jellemző elemei a vakolatlan téglafalak, a beton padló, az óriási ablakok, az 5 métert is elérő – vagy még annál is nagyobb – belmagasság, a mennyezet alatt futó csövek, kábelek és más gépészeti elemek, valamint az – akár 120-160 m2-t is meghaladó méretű – egylégterű terek.
- Az új iskola képviselői ezzel szemben loftnak tekintenek minden olyan épületet, ami – akár régi, akár új építésű – nagy egybefüggő terekkel rendelkezik. Itt is alapvető a nagy belmagasság és az óriási ablakok megléte, bár alapterületben már nem feltétlenül a hagyományos loftokra jellemző 120 m2 feletti méretek jellemzők.
Akár a régi, akár az új iskola hívei szerint nézzük, abban mindkét irányzat egyetért, hogy a loft-lakások az urbanizáció tipikus eredményei, és csakis városi környezetben képzelhetők el. Külső és belső építészetileg általában indusztriális vagy minimalista stílusban vannak kialakítva – bár berendezésében a modern kor igényeit kielégítve, szinte bármilyen stílus elképzelhető a loft lakójának ízlése szerint.
A loft-lakások eredete a XIX. századi Párizsig vezethető vissza, ahol a hirtelen felvirágzó művészetek művelői – és ezen belül is főleg a festők és szobrászok – nagy helyigénnyel léptek fel, hogy alkotásaikat létrehozzák és elhelyezzék. Az óriási ablakokkal és belméretekkel rendelkező stúdiók így váltak a bohémség szinonimájává. A két világháború közötti időben Amerikában a nagyvárosok elhagyatott gyárépületeit önkéntes (és illegális) lakásfoglalók, illetve éhező művészek szállták meg – így vált tipikus művésznegyeddé például a New York-i SoHo. A 70-es években aztán egyre több üzemcsarnokot renováltak és tettek lakhatóvá – immár nemcsak művészek és bohémok számára – és ezzel megindult a ma ismert loft-lakások kialakulása. Egyre több amerikai nagyváros legalizálta az elhagytatott raktárok, gyárak, csarnokok lakhatóvá tételét, és a keleti part (New York, Boston, Philadelphia) után nyugati oldalon is (San Francisco, Seattle) egyre népszerűbbé váltak a loft-lakások. További nagy lökést adtak a loft-stílus terjedésének a Hollywood-i filmek (pl. Ghost) és tévésorozatok (pl. Friends = Jó barátok, Sex and the City = Szex és New York), melyeket világszerte – közük Magyarországon is – vetítettek a tévéállomások. Európába az utóbbi években gyűrűzött be a loftok divatja, főleg a kikötők kihasználatlanul álló csarnokait átalakítva, mint amilyent Londonban is találhatunk.
Néhány évtized alatt a korábbi olcsó, sőt néha ingyenes csarnok-lakások drága és kelendő, sokak által irigyelt lakásokká váltak. Bátran kijelenthetjük, hogy a loft mára már egy életstílussá nőtte ki magát, mely jellemzően a jól szituált, fiatal és szingli – vagy legalábbis gyermektelen párok – igen elfoglalt emberek otthona.
Amerikai statisztikák szerint a „loft-living” kifejezetten értelmiségi életforma, azon személyeknek, akik kedvelik a művészetet, illetve a belváros közelségét élvezve gyakorta járnak el szórakozni (mozi, színház, éttermek és pub-ok), és minderre tudnak és hajlandók áldozni is. A tengeren túl a loft-lakásokat tartalmazó háztömbök komoly infrastruktúrát vonzzanak: éttermek és bárok, szórakozó helyek (pl. biliárd klubok) és egyéb szolgáltató vállalkozások (fodrász, kozmetika), valamint elegáns butikok költöznek a szomszédságba – fenntartva továbbra is a könnyed bohémság imázsát.
Magyarországon a loft még szokatlan, igen újszerű életformának számít. Ennek oka a kulturális örökség különbözőségén túl a fizetőképes kereslet hiányában keresendő. Tovább nehezíti a loft-lakások terjedését az erre megfelelő épületek, gyárcsarnokok és üzemépületek hiánya is. A meglevő épületek is vagy nagyon romos állapotban vannak – amit olcsóbb lebontani, és újat építeni – vagy annyira a város szélén, elhanyagolt környezetben, hogy csak komoly beruházással lehetne belőlük kelendő lakóingatlant varázsolni. Ennek ellenére már megjelentek az első fecskék – és bár nem amerikai méretekben – de loft, vagy loft-szerű lakásokat kínálnak az erre áhítozóknak.
A loft-lakások a magyar lakberendezőknek komoly kihívást jelentenek, hiszen egyfelől óriási lehetőség egy egyterű csarnokból több funkciós lakóteret kialakítani, másrészt viszont a magyar és angolszász kultúra közötti különbségek néha áthághatatlan akadályt gördítenek az erre fel nem készült tervezőnek.
A loftok lakóitól pedig határozott elkötelezettséget és gondosságot kíván ez az életforma, mert még a legnagyszerűbben megtervezett és berendezett csarnok-lakásokat is percek alatt tönkreteheti a rendetlenség. A loftban ugyanis mindig minden szem előtt van.