Az irányzat, mint oly sok másik is, az Egyesült Államokból indult világot hódító útjára. A stílus, a XX. század 60-as, 70-es éveinek fiataljai által kitalált időszak jellemzője.
Lázadás volt a hagyományok (tradíciók), a pénz, a tőke uralma, az egyre bonyolultabbá valló társadalmi együttélési szabályok és kötelezettségek, valamint a fiatalokra egyre-jobban ránehezedő politikai nyomás ellen.
A retróra jellemző feltűnő minták a falakon tapétákra nyomva kerültek a lakásokba, az egyszerű bútorokat, pedig felváltotta az új kor – korszerű technológiával előállítható – műanyag asztalai, székei, fotelei és más berendezési tárgyai.
A műanyagok alkalmazása a lakberendezési tárgyak gyártásánál lehetőséget kínált olyan organikus formák és forgástestű bútorok előállítására melyek segítségével soha nem látott futurisztikus megjelenésű formák és enteriőrök tervezése és megvalósítása válhattak valóra. Érdekes színfoltot képvisel a lakberendezésben e stílus, élénk, már-már harsány színeivel figyelmet követel magának. Kedvelt színei a fekete, a fehér, a piros – melyeket előszeretettel alkalmaz egymás kontrasztjaiként szembeállítva – a narancs, a rózsaszín, a szürke és minden olyan árnyalat, ami sokkszerűen hathat.
Előszeretettel alkalmaznak mesterséges megvilágítást, melyek szinte futurisztikusan hatnak. Nemcsak a színek harsányak, de a mintázatok és azok anyagválasztás is merész.
Gyakorta alkalmazza a műanyagot a térben. Megengedett, sőt kívánatos egy retro kialakításnál a műbőr, a lakk felületű anyaga a PVC alkalmazása. Találkozhatunk geometriai mintázatokkal – körök, csíkok, hullámok, téglalapok, négyzetek egyvelegével -, nagy virágmintákkal, lényeg, hogy harsány legyen és a tekintetet odavonzza. Ezek a jellegzetességek a bútorok színében, mintázatában és a kiegészítők szintjén is megfigyelhetők.
Ami miatt szerethető, az a vidám és a játékos volta, ez mindannyiunkban emlékeket idéz, gyermekkorunk emlékeit…