A biedermeier átmeneti művészeti stílus volt, elsősorban Közép-Európában, főként 1815 és 1848 között. Több művészeti ágban, így a festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában is jelentkezett. Jellegzetesek a biedermeier bútorok hajlított formáikkal. Ebben a korszakban számos új bútortípus született, a korszak újítása a vitrines szekrény is.
Átmeneti stílus, a romantikát megelőző és annak kispolgári változata. Német polgári eredetű stílus; a klasszicista stílus ill. az empire elhalásával párhuzamosan ( kb. 1815-1848) fejlődött. Főleg Németországban, Ausztriában, Csehországban és Magyarországon – az egykori Monarchia területén – terjedt el.
Jellemzője: Érzelmesség, szenvedélymentesség, a mindennapi élet nyárspolgárai kedélyességének ábrázolása. A stílus kispolgári miliőt, békét, nyugalmat áraszt egyszerű eszközökkel, pátoszmentesen, mind a festészetben, mind a lakásberendezések területén. Jellemzője a kisember megértő ábrázolása. Ezért fontos szerephez jut a portré, a biedermeier portrék általában kispolgári romantikával átitatott klasszicista festmények. A biedermeier stílusához szokták sorolni az első magyar Tell-kártyát is.