Andruk Mariann – az Év Lakberendezője 2013

„Világunk nem statikus: folyton új problémák merülnek fel és a régi válaszok sokszor elavulnak. Ahogy Lewis Carroll Vörös Királynőjének, nekünk is gyorsan kell futnunk, hogy nyugodtan állhassunk!”
Ian Nicholas Stewart

 

Akár ez a mondat is lehetne Mariann credo-ja, mert a mi Vörös Királynénk, Mariann is fut.
Gyorsan, szigorúan, következetesen és sikeresen.

 

Andruk Mariann

Először magáról mesélt:
Andruk Mariann (A.M.): – Apám bányamérnök, én szülői indíttatásra kereskedelmi iskolába jártam, majd élelmiszer mérnökként végeztem. Művészi érzékem az anyai ág öröksége. A családi és az emberi kapcsolataim, mindig meghatározóak voltak számomra. Nagyon sokat tanultam és töltekeztem ezekből a kötelékekből. Ebből adódhat az a képességem is, hogy minden munkámnál átszűröm magamon az információkat, képeket, kéréseket, érzéseket, majd kívül helyezkedem és így kezdek hozzá a feladathoz.

 

Viczán Ágnes (V.Á.): – Ez egy rendkívül irigylésre méltó pozitív tulajdonság, amit nagyon nehéz megvalósítani, hiszen ebben önmagunkat kell legyőzni.
A.M.: – Igen, komoly feladat, de ez a képesség hozzásegít, hogy sikeresen tudjak dolgozni, és az eddigi tapasztalataim alapján ez csodásan működik. Mindig tiszta lappal kezdek. Nem érdekel, hogy jelenleg hol lakik a megrendelő. Az emberre vagyok kíváncsi, és ahogy említettem, miután átengedem önmagamon, kívül helyezkedek, és csak neki tervezek a legjobb tudásom szerint. Ezért nincs például irodám. Egy stílusban meghatározható karakterrel.

 

V.Á.: – Ennek ellenére biztos van olyan stílus, melyben szívesen tervezel?
A.M.: – Nincs ilyen kirekesztés, de azért van, amit nem szeretek: a műanyag. Szeretem viszont a természetes színeket, a modern hangulatokat és szívesen vállalok kockázatot is, mert én egy vörös ember vagyok!

 

V.Á.: – Ez a hozzáállás kell is Neked, hiszen a kivitelezésben is tevékenykedsz.
A.M.: – Igen, több helyen a kivitelezési munkák irányítását is rám bízzák. De a kivitelezői egyeztetések alkalmával is meg kellett küzdenem, hogy elismerjenek.

 

V.Á.: – Érkezik egy mosolygós pici lány és Ő akarja megmondani?
A.M.: – Igen, ezzel küzdök, de szerencsére rövid időn belül kiderül, hogy értem a szakmám és tájékozott vagyok. Megoldok minden problémát, nem esem kétségbe, ha valami új nehézség állja az utamat. Nagyon szeretem azt a munkát, ahol kevés pénzből kell szép, élhető enteriőrt megvalósítani. Az a munka, amivel pályáztam szintén ilyen volt. Még a képeket is én fúrtam fel, mindent én csináltam.

 

V.Á.: – Aztán meg is nyerted, sikeres volt a pályázatod. Számítottál rá?
A.M.: – Nem, nagyon meglepődtem és nagyon örültem. Kellett nekem szakmai szempontból egy kontroll, egy komoly megmérettetés. Ez a pályázat megmutatta, hogy jó úton haladok, de ez a szakma is olyan, hogy nem lehet elhagyni hosszú időre, folyamatosan tanulni és fejlődni kell. Így aztán szívvel-lélekkel dolgozom és tanulok tovább, mert felelősséggel tartozom a megrendelőimnek. „Hiszen minden amivel körülvesszük magunkat, az a lelkünk egy része.”