A LOSZ Év Lakberendezője 2016 közönségdíjasa: Demeter Andrea

 

 

„A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.”

Kahlil Gibran

 

 

Viczán Ágota:
Az idézet választásnál záporoztak a lehetőségek, oly sokrétű és kedves személyiség, hogy fürdőztem a kínálkozó gondolatok, bölcsességek között. Aztán rátaláltam az igazira, mert mi is lehet több annál, mint örömöt adni és kapni – ez fémjelzi Demeter Andrea személyiségét és hitvallását, az életben és a munkájában egyaránt.

V.Á.:
Úgy tudom, hosszú út vezetett a lakberendezésig. Hogy is volt?

Demeter Andrea:
Külkereskedelmet és marketing kommunikációt tanultam. Nagyon szerettem a munkámat, tele kihívással és pozitív visszacsatolással. Férjhez mentem, aztán megszületett sorban a három kislányunk, akikkel otthon maradtam édesanyaként – pótolhatatlan, boldog és mindannyiunk számára meghatározó időszakot töltve el együtt.

Számomra nagyon fontos volt, hogy a gyermekeimet biztonságban tudjam, de az otthon töltött évek alatt hiányzott a kézzel fogható alkotás. Barátoknak, ismerősöknek segítettem meglátásaimmal, ötleteimmel, javaslataimmal berendezni az otthonukat, saját családi házunk tervezésében is aktívan részt vettem – azaz tulajdonképpen én mindig is lakberendező voltam, csak nem tudtam róla! 🙂 Ezért aztán nagy lépésre szántam el magam: 2008-ban beiratkoztam a Junior Art Center Oktatási Stúdióba, hogy „igazi” lakberendező legyek. Belevetettem magam a tanulásba, a szakma minél professzionálisabb elsajátításába. Szerintem csak így lehet és így érdemes pályát váltani, azaz szilárd elhatározással, elkötelezettséggel és kitartó munkával, ami aztán meghozza gyümölcsét. 2010-ben végeztem, ekkor 5 évet adtam magamnak, immár hivatalos lakberendezői szárnypróbálgatásaimnak.

V.Á.:
Az 5 év munkájának eredménye lett ez a díj is!

D.A.:
Igen, ez így van. Szép feladatokat kaptam, köztük egy a 70-es években épült balatoni nyaraló belső tereinek újra tervezését.
Jól sikerült az átalakítás, olyannyira elégedettek voltak a megrendelők, hogy ezt követően felkértek, nézzem meg a nagykovácsi családi házukat, ott is tudnánk-e ilyen csodát művelni. Felújítást és „újratervezést” szerettek volna, mert bár nagyon szívesen laktak ott, időközben bővült a család és a pici babákból kamaszok lettek, szűknek bizonyultak a gyerekszobák és a vendégek fogadását szolgáló nappali is. Még az is megfordult a fejükben, hogy nehéz szívvel bár, de eladják a házat és új helyen kénytelenek megfelelő otthont keresni.

Ekkor jöttem én. Alaposan felmértem a helyet és az igényeiket, majd bemutattam a teljesen átrendezett új alaprajzot a lehetőségekkel, javaslataimmal – tudva, hogy legszívesebben ott szeretnének maradni szeretett utcájukban, házukban, csak éppen az időközben megváltozott életsajátosságaikhoz igazodó, praktikus, ugyanakkor kényelmes és esztétikus környezetben. Nagyon szeretem a térrendezést, elengedhetetlen, hogy mindennek megfelelő helye legyen, átlátható, barátságos terek öleljenek körbe minket, legyen „felhasználóbarát” a lakás. Családi ház esetén különösen fontos a külső és a belső összhang is.

A térrendezés után tervezhettünk tovább, kialakítva a stílust, a bútorokat, a színeket. A család nagyon szeretett volna nemcsak praktikus, de korszerű és előremutató, örök értéket képviselő építészeti elemeket, anyagokat és berendezési tárgyakat a felújított házba, így aztán csak a kislányuk piros íróasztalszékét tartották meg a korábbi bútoraik közül…

A nagyszabású munkának végül mutatós, jól kihasznált terek, finom, letisztult enteriőr lett az eredménye, bútorok tekintetében pedig a tölgyfa meleg színét ötvöztük a fehérrel és a szürkével.

V.Á.:
Gondolom ebben az esetben is a tulajdonosok nagy megelégedésére?

D.A.:
Igen! Ahogy az interjú elején az idézet is szól, a legnagyobb boldogság számomra is az, ha a munkámmal örömet szerzek. A nagykovácsi család fiú gyermekének elismerő szavai például ezek voltak: „köszönöm, hogy kiszabadítottál a kis vermemből!” A családfő később felhívott és jókedvűen elújságolta: annyira szeretnek régi-új otthonukban lakni, hogy megfontolják, elmenjenek-e egyáltalán például nyaralni valahova…  🙂

Ezért is gondoltam, hogy megmérettetem magam az „Év Lakberendezője” pályázaton, ami a személyes siker mellett egyúttal nyilvánosságot és további lehetőségeket, feladatokat hozott.

Élő példa vagyok tehát arra, hogy megéri komolyan venni a tanulást, megragadni a kínálkozó lehetőségeket, munkánk során lelkesen és elkötelezetten tudásunk legjavát adni, mert így a siker, azaz a megbízó öröme nem maradhat el. Ez pedig az alkotó öröme is…

 

Az interjút Viczán Ágota készítette.