Egy pszichológus otthona
„Megvásároltam egy nagyon szabálytalan alaprajzú lakást, ami éppen a nem szokványos kialakítása miatt tetszett meg, most viszont gondot okoz a berendezése.” Így kezdődött Éva levele, amelyben pár hónappal ezelőtt segítséget kért frissen vásárolt lakása berendezéséhez.
A levelet személyes találkozó követte. Alaposabban megismertem az új lakásban új életet kezdő pszichológus hölgyet, és a szemlátomást nehezen berendezhető, de csodás kilátással rendelkező budai lakását. A fő problémát az okozta, hogy a nem túl nagy alapterületen egy szobával kevesebb volt, mint amire szüksége volt. Mivel a lakás a tulajdonos munkahelye is egyben, ahol a terápiás beszélgetésre érkező klienseit fogadja, a nappali és háló helyiségen kívül ki kellett alakítanunk egy terápiás szobát is. Erre az eredetileg konyhaként szolgáló terület látszott alkalmasnak, melyet megtoldottunk a kamrával. De tároló helyre is szükség lévén, a közlekedőben kialakított, méretes kamraszekrénnyel pótoltuk a hiányt. A vágyott konyhaszigetet azonban hosszas fejtörés után sem tudtuk úgy megvalósítani, hogy étkezőpultot, kényelmes étkező és TV-ző helyet is beszorítsunk a kb. 20 m2-es nappaliba, aminek falfelületei nagy részét ablakok foglalják el. Megoldás a szoba közepére épített 120 cm magas fal képében jelentkezett, amely komoly térszervező szerepet tölt be. Ezzel lehetővé vált egy jól felszerelt konyha beszerelése is. Bár a tulajdonosok ritkán főznek, akkor jót és jól.
Szerencsére a lakás tágasságára még optikai értelemben sem volt igény. Sőt, Éva kérésére kifejezetten sötét színeket és anyagokat alkalmaztunk. Ezek között érzi otthonosan magát, és a számos ezüstös alapszínű dísztárgyának, festményének is szép háttérül szolgálnak a sötétre festett falak. Színekre azonban mégiscsak szükség volt, hogy a lakás élőbbé váljon. A nappaliban a meglévő fali óra adta ehhez a kiindulási alapot, tehát a benne található türkiz és mustáros árnyalat határozta meg a kárpitok színét. A hálóban viszont a kövecskés piros tapéta az uralkodó, amibe Éva visszavonhatatlanul beleszeretett, amikor megpillantotta. Hasonló szerelem volt első látásra a fürdő burkolólapja, különösen az üveg-fém kombinációjú mozaik. Nekem viszont fejtörést okozott, hogy egy ilyen színvonalú fürdőben hogyan helyezzem el a mosógépet, a szárítógépet, és a kazánt. S bár az alapterület mérete nem kedvezett ennek, leválasztottunk számukra egy „háztartási helyiséget”. Aztán az elvesztett távolságot a tolóajtó felületén tükörrel „pótoltuk”.
A teljes lakás padlóburkolata vinil, amely a különféle meglévő burkolatot, illetve az elbontott falak szintbe hozott helyét fedi el nagyvonalúan és könnyen takaríthatóan. A felújítás viszonylag takarékos keretek között történt, de a minőségi festékekre, illetve a nem látszó, de a zavartalan használatot hosszú távon biztosító megoldásokra nem sajnálták az anyagiakat vendéglátóink. A bútorok és egyéb berendezési tárgyak nagy része adott volt. Inkább az okozott gondot, hol találjunk helyet számukra. Néhány szép darab sajnos áldozatul is esett a helyhiánynak.
Egy nagy házból kislakásba költözni mindig lemondással és kompromisszumkötéssel jár, de Éva szerint megérte. Azért-e, mert a tulajdonos pszichológus, és egy kicsit a lakberendezőnek is annak kell lennie, vagy más okból, nem tudom. De ritkán tapasztalható gördülékenységgel egyeztettünk, rendeltünk, s ha szükséges volt, választottunk más terméket, és kiviteleztettünk, míg bemutathatóvá vált ez a minden értelemben szabálytalan, egyedien személyre szóló otthon.
Krebsz Zsuzsanna
lakberendező
