Krebsz Zsuzsanna - Legénylakás

Legénylakás

 

 

A tulajdonos fiatalember éppen egy éve költözött be az igényei szerint berendezett otthonába. A házhoz, amelyben a lakása található, születése óta kötődik. A jószomszédi viszony itt minden bizonnyal adott, hiszen nagymamája közvetlen szomszédja lett. De nem csak ők, régen a két lakás is összetartozott.

Véletlen szerencse, hogy az ügyvédi irodaként használt lakás akkor vált eladóvá, amikor a családnak lehetősége nyílt lakásvásárlásra. Mint minden otthonnál, itt is a lakó életmódja, ízlése, az általa preferált színek, anyagok és motívumok voltak a tervezés fő kiindulási pontjai. S bár a régi tulajdonos felújította és karban tartotta a lakást, kisebb átalakításokra, illetve az elektromos vezetékek cseréjére szükség volt. A pici, ablaktalan teakonyha még egy legénylakásban sem szolgálja jól a lakót, ezért megszüntettük. Helyére az előszobát pótló cipőtárolós, fogasos pad került. E minimális változtatás után az alaprajzi elrendezés egy-két személy számára jól megfelel hosszú távra is.

Ahogy sok hasonló körfolyosós házi lakásban, az ide érkező azonnal a konyhában találja magát. Mivel természetes fényt a helyiség csupán a bejárati ajtó üvegein keresztül kap (és a költség hatékony kivitelezhetőség miatt is), a konyhabútor a lehető legegyszerűbben, fehér laminált forgácslapból készült. Praktikusan magába foglalja a konyhai gépek (hűtő, mosogatógép, kombi sütő, indukciós főzőlap, elszívó) mellett a máshol el nem helyezhető mosógépet, illetve egyúttal a tisztítószerek, takarító eszközök tárolója is. A bútor egyszerűségét az egyedileg gyártott tölgyfa étkezőasztallal, és a ládamintájú falburkolattal ellensúlyoztuk. Ez utóbbi maradékát felhasználtuk az előszobafalnál az utolsó szálig.

Krebsz Zsuzsanna - Legénylakás

A kisszoba területéből leválasztottunk egy pici gardróbot, melynek magasságát elfelezve fölül járható pakolót alakítottunk ki a ritkán használt holmik számára. Ezzel mentesítettük a nappalit a méretesebb tároló szekrényektől, így lehetővé vált ott az elvárások szerinti könyvtárszoba berendezése. A tulajdonos ugyanis ír. Novellát, regényt, elbeszélést, de legfőképpen tv sorozatokhoz forgatókönyvet. A könyvvel bélelt szoba otthonos, csöndes és kellemesen tágas, de csupán egyetlen ablakkal rendelkezik, ezért a dolgozóhelyet annak közelébe telepítettük. S hogy a fényviszonyok, illetve a kilátás is ideális legyen a gyakran napi húsz órát is kitevő használathoz, az egyetlen, esztergált lábbal alátámasztott asztallapot pontosan a helyi adottságokhoz igazítottuk. Sablonozás alapján készült precíz asztalos munkával, amely megoldás a használatban maradéktalanul bevált. Még akkor is, ha miatta az általam kedvelt, padlóig érő függönyözést így nem lehetett megvalósítani. Pótoltuk ezt valamelyest a beugrónál alkalmazott dekor textillel.

Az egész lakás fűtését a régi cserépkályhába szerelt elektromos fűtés látja el olyan kellemesen, hogy ezen nem lett volna célszerű változtatni (gáz egyébként sem áll rendelkezésre). Azonban a kályha látványa sokat rontott a szoba hangulatán, ami nem kevés fejtörést okozott, míg végül az asztalos munkával egyedileg készített paraván mellett döntöttünk. A tölgyfakeretekbe illesztett lapokat magam alapoztam, és a kívánt alakok felrajzolása után lakkozással tettem tartóssá. Ezzel a fűtést nem korlátozva sikerült a kályhát álcázni. Egyúttal a nappali kapott egy stílusos, hangsúlyos, máshol nem látható dekorációs elemet.

Hasonlóan egyedi elképzelést valósítottunk meg a pici fürdőben is. A tér optikai tágításához szükségesnek éreztem egy perspektivikus képet elhelyezni itt, s ebben Viczán Tamás volt segítségemre. Vendéglátónk öccse Isztambulban készítette azt a fotót, amelyet a faltól falig érő üvegburkolatra nyomtattak vízálló kivitelben.

Mivel a lakás viszonylag kevés természetes fényt kap, különösen a téli hónapokban, igyekeztem a helyi és központi fények körültekintő megtervezésével ellensúlyozni a fényhiányt. Falikarokkal, asztali lámpákkal, rejtett és süllyesztett ledekkel egészítettük ki a mennyezeti lámpákat. Sajnos a nappali egyedi “csillárja” a fotózás napjáig hiába várta ernyői elkészültét, de azóta azok is a helyükre kerültek. Alattuk a 8-10 személyesre bővíthető asztalt gyakran ülik körül beszélgetni, társasjátékozni vágyó vendégek. Az ágyazható kanapé az esetleges ottalvásra is lehetőséget biztosít. De a nagy családi összejöveteleket is kiválóan kiszolgálja a berendezés, amikor a nagymama finomságaival telik meg a “terülj, terülj asztalka”. Részem van benne, mivel a tulajdonost elég régóta ismerem, ő a fiam. A kedves szomszéd meg az édesanyám.

 

Krebsz Zsuzsanna 
lakberendező

fotó:

Berényi János


Lakberendezés és szöveg:

Krebsz Zsuzsanna