Monokróm otthon dekoratívan
Vendéglátónk szereti a színeket, amennyiben azok a bézs árnyalatai. Lakását látva senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy tulajdonosa csakis hölgy lehet.
Amikor először jártam ebben az újpesti panellakásban, kissé üres volt és barátságtalan. Tulajdonosa egyetlen helyiséggel volt elégedett, a nappalival, de ma már arra sem lehet ráismerni. Mai arcát lépésről lépésre, illetve helyiségről helyiségre haladva nyerte el a lakás. Elsőnek a háló és a konyha, majd az étkező és a dolgozó került sorra. Hónapokkal később a nappali, és csak két évre rá az előszoba. A vizes blokkot adottságként kezeltük, hiszen az már egy előzetes felújításnak köszönhetően jól használható állapotban volt. S bár az előszoba, étkező, konyha hidegburkolata nehezen úszta meg a cserét, végül praktikus megfontolás alapján megtartottuk.
A tulajdonos hölgy, nevezzük Zitának, sokat dolgozik, gyakran utazik külföldre. Keveset főz, vendéget ritkán fogad. Otthonának elsősorban a pihenést, feltöltődést kell szolgálnia, a lehetőségekhez és az ízléséhez mérten elegánsan. Ezek voltak a tervezéshez kapott legfontosabb információk.
A hálóban tiszta lappal indultunk, és azzal a kéréssel, hogy berendezése nyújtson szállodai kényelmet, de legyen benne elegendő tároló hely a ruháknak! És ne véssünk falat, de legyen minden igénynek megfelelő a helyi világítás! A szoba teljes berendezése egyedileg készült, s a későbbiekben a lakás további helyiségeibe is alig került áruházi darab. Ezzel sikerült a kis alapterületet maximálisan kihasználni úgy, hogy szinte tágas hatást nyújt a 12 m2-es helyiség. Tértágító hatásúak a tükrök mellett a fémes színű, határozott minta nélküli tapéták a falon, a részleges gipszkarton álmennyezeten, amely az ágy fölé került, és a szekrényajtókon. Valamint az egységes színhasználat és a sok fény. Ez utóbbiból rejtett, süllyesztett változat is készült a mennyezeti, a fali és az asztali lámpákon kívül. A vezetékeket bútorok és kárpitozott fali panelek takarják szem elől. Az itt látható színeket a későbbiekben az egész lakásban következetesen alkalmaztuk.
A konyha, mint általában a panelekben, nem nevezhető tágasnak, hiszen mindössze 180 cm széles, ami éppen három db szabványméretű szekrényelemnek felel meg. Sütőre és főzőlapra, mosogatógépre és medencére, valamint egy méretes hűtőre azonban mindenképpen szükség volt. Annak a feladatnak a megoldása, hogy a jellemzően egy soros vagy L alakú elrendezés mellett ne nyújtson barátságtalan látványt az ablak az előtte lengedező függönnyel és az el nem takart radiátorral, sok fejtörést okozott. Hiszen a 120 cm-es távolságot a pult és az ablak között jelentősen csökkenteni nem lehet anélkül, hogy a használhatóság rovására ne menjen. Amikor textileket nézegettünk, Zita beleszeretett egy csodás, hímzett rózsamotívumos anyagba. Ebből készült végül a roló az ablakra, a rózsa minta pedig visszaköszön perforáció formájában a radiátor takaróján. A megnövelt párkányszélesség orchideáknak ideális helye lett. A kamrát is pótló, mennyezetig épített szekrényben sok nehezen elrejthető háztartási holminak találtunk helyet úgy, hogy az étkező felől a beépítés kellemes látványt nyújtson. A festett üveglapos, bőrrel burkolt lábazatú étkezőasztal egyedi asztalosmunka eredménye, de a székek csak „ráncfelvarráson” estek át, amikor új kárpitot és lábszínt kaptak.
A nappaliban a tágas hatás megőrzése fontos szempont volt. A meglévő kanapéhoz alkalmazkodva elsősorban dekoratív berendezési tárgyakat helyeztünk el ebben a szobában, hiszen a tárolás gondját már megoldottuk a többi helyiségben. A bézs itt egy kicsi lila kiegészítő színt kapott, amit következetesen használtunk a kiegészítőkön. Látványos eleme lett a berendezésnek a szép ívű tükör, és az egyedileg ide tervezett, kivitelezett bioetanol kandalló. Gyakran találkozunk manapság olyan lakásokkal, ahol hiányoznak a könyvespolcok a nappaliból. Zita sem szerette volna itt elhelyezni a könyveit, ezért a dolgozóban alakítottunk ki gipszkarton polcrendszert számukra. Érdekes lehet, hogy arra a kérdésemre, hol tartózkodik legtöbbet a lakásban, azt válaszolta, a legkisebb szobában. Vagyis a dolgozóban. Utolsó találkozásunkon elhangzott mondatát nagyon megjegyeztem: utóbbi életszakaszaim sok nehéz percén átsegített, hogy olyan otthonba jöhettem haza, amilyenre mindig vágytam.
Krebsz Zsuzsanna
lakberendező
