Tihaméri Ágnes

Már általános iskolában tudtam, hogy én valamilyen módon az építészettel, belsőépítészettel fogok foglalkozni. Így az építőipari technikum után már csak azt kellett eldöntenem, hogy a Műszaki Egyetem építőkarát, vagy a soproni főiskola belsőépítész szakát választom. Én az előbbinél adtam le a voksom és már az egyetemi éveim alatt elhelyezkedtem először egy szerkezetépítő cégnél, később műemlékek felújításával foglalkozó társaságnál. 14 éven keresztül volt szerencsém közvetlen közelről látni különböző létesítmények épülését, átalakulását, ezáltal rengeteg tapasztalatra tettem szert. 2018-ban úgy döntöttem, hogy saját vállalkozást indítok. Kezdetben különböző partnerek építkezésein projektek lebonyolításában közreműködtem, később – a kivitelezési munkálatok végeztével – a berendezések kiválasztásával és elhelyezésével is foglalkoztam. Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy képesítést szerezzek lakberendezőként és a továbbiakban csak ezzel foglalkozzam.

Imádtam a képzés minden pillanatát a szabadkézi rajzoktól, a szakmai ismereteken át (gondolok itt arra, amit még az egyetemen sem tanítottak, pl. színtan, vagy a különböző textilek anyagismerete), a számítógépes tervezésig bezárólag.

Persze a mai rohanó világban már terveink jó része (ha nem az egész) számítógéppel készül, de ezt nem tekintem negatív tényezőként. Sokszor van, hogy a kivitelezés alatt valami olyan kerül elő, ami az áttervezést eredményezi és ilyenkor jól jön, ha „pár kattintással” a probléma orvosolható.

Éppen ezért, már a tervezés kezdeti fázisában igyekszem mindent 3D-ben (szín, anyag és mérethelyesen) ábrázolni, hogy az adott enteriőrről komplex képet kaphassunk.