A makoré (tieghemella heckelii; A. Chev.) ugyanabba a Sapotaceae családba tartozik, amelybe a mostanában teraszburkolatként alkalmazott massaranduba fafaj. A makoré megnevezés mellett, mely a kereskedelemben elsősorban az Elefántcsontpartról származó szállítmányoknál használatos, Ghánában bakunak nevezik.
Az angol nyelvterületeken cseresznye- vagy oban mahagóniként ismerik. További helyi elnevezései: Ghánában abacu és makori, Nigériában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban kondofindo. Egy további, nagyon hasonló és közeli rokon makoréfaj a douka (tieghemella africana). A német és angol kereskedelemben ezt a fafajt tévesen afrikai körtefának is nevezik, mely a moabi (baillonella toxisperma) másik ismert neve. Valójában a moabi is a sapotaceae családba tartozik és a kereskedelmi forgalomban a makorécsoportba sorolják be.
Előfordulás
A makoré fő termőterülete Kelet-Libéria, Elefántcsontpart és Ghána, de nem túl sűrű, 400 ha-on ritkán található több mint 20, átlagosan 90 cm átmérőjű fa. Egyesével még keletebbre, pl. Közép-Nigériában is megtalálható. Kongótól kezdve rokonával, a doukával, melynek előfordulása a Kongó torkolatáig terjed, váltakozva fordul elő. A legnedvesebb örökzöld erdőket kedvelő makorénak csak ritkán vannak tiszta állományai, többnyire más, szintén a sapotaceae családhoz tartozó fajokkal él közösségben.
A fa leírása:
Fa (növény) leírás
A makoré az örökzöld esőerdők jellegzetes fája. Az 50m magasságot is eléri, a törzsát mérője 80-220 cm között ingadozik, ez azonban erősen termőhely-függő, Elefántcsontpart galéria erdeiben sok a kis méretű példány.
A majdnem hengeres, szabályos alakú törzsek 30m-ig is ágmentesek és hasznosíthatók lehetnek. A fának csak ritkán vannak kisebb gyökérfői, így a döntése viszonylag könnyű, és gyakorlatilag talajszinten végezhető, azonban döntésnél hajlamos a szilánkosodásra, repedezésre. A törzs vágási felülete kékvörös színű.
A szürke-vöröses, vastag kéreg hosszában barázdált és apró lemezkékben válik le a törzsről, mely ekkor fehéres latex nedvet bocsát ki. A gyümölcséből a helyiek zsiradékot – bakuvaj – nyernek ki, melyet étolajként is használnak.
Fa(anyag) leírás
A világos-vörösesbarna/bíborbarna geszttől jól elkülönülő, világos-fakószürke rózsaszín/világossárgás szijács vastagsága eléri a 12cm-t is. A makoré gesztépítésekor-, ill. érettségfüggő, ennek megfelelően a fiatal, gyenge fáknak a legvastagabb a szijácsa. A közepes nagyságú tracheák ritkán egyedül állóak, többnyire 3-4-es, radiális csoportokban láthatók homlokmetszetben. Egy részük vörösbarna anyaggal töltött. Tangenciális metszetben finom pórusbarázdákat képeznek, míg radiális metszetben a csopotos előfotdulás miatt sokkal durvábbnak látszanak. Az apotracheális elrendeződésű raktározó sejtek szabad szemmel csak nehezrn felismerhetőek. Szoros, finom (4-7/mm), világos vöröses, részben hullámos szalagokban futnak, melyek hosszanti metszetben egy alig észrevehető, finom vonalazást, erezést vagy hálómintát képeznek. A heterogén, finom bélsugarak csak homlokmetszetben láthatóak jól, többnyire laza, lépcsőzetes az elrendeződésük. Radiális metszetben többé vagy kevésbé jól kivehető tükröt képeznek (1 mm-ig). A bélsugarak és a parenchimák sejtjeiben gyakran vannak kristályos szilikátzárványok. Az évgyűrűk nem megkülönböztethetőek.
A makoré esetében igen gyakori a csavart növés, a bútoriparban ezért kedvelik sávozott furnér előállításához. A sötét késői pászta miatt is színesen sávozott a fa, de a gyakran szabálytalan rostfutásmiatt más rajzolatok is előfordulnak, ezért nevezik lángmintás vagy tarkafának is.
Az egyszerűen egyenes („fil droit”), vagy a csavart, tarka rostfutás („figuré”) is a többi elemmel együtt finom struktúrát képez. Bár a makoré nem az afrikai mahagónifákhoz tartozik, a tangenciálisan vágott sapelli fajokhoz mutat egyfajta hasonlóságot. Ezért nem indokolatlan, mégha Nigériából is származik, hogy cseresznye-mahagóninak is nevezik Angliában.
Nyerssűrűsége 690 kg/m3, közepesen nehéz, de tömör fának számít. Import esetén 850-875 kg/m3 berakási súllyal lehet kalkulálni. A 13,4 % (húr=7,8%, sugár=5,9%) átlagos térfogat-zsugorodás kedvezően alacsonynak nevezhető.
Feldolgozás és felhasználás
A makoré egy közepesen nehéz, szilárd fa, jó dinamikus szilárdsági értékekkel. Mechanikus szilárdsági tulajdonságai ezzel szemben gyengék, így felhasználása pl. a szék- vagy állványgyártásban nem ajánlott. Ilyen tekintetben a douka és a moabi mögé sorolandó. Különösen a furnérgyártásban előnyös a kis mértékű zsugorodása, ennek megfelelően a furnér szárítása során sem keletkeznek kellemetlen vetemedések és deformációk. Ezzel együtt a műszárítást igen óvatosan, csak közepes hőmérsékleten és egyenletesen szabályozva kell elvégezni, különösen a fűrészáru szárítása hosszadalmas. A törzsek 4-6 hónapi raktározás után lesznek légszárazak, melynek során azonban fennáll a végberepedések veszélye. A korhadással és a termeszekkel szemben viszonylag ellenálló, de a szijácsot gyakran támadják meg rovarok, ezért ajánlott a törzsvégek impregnálása, a geszt elég nehezen szívja fel a védőanyagot. Ha a fa egyenes rostúan növekedett, megmunkálása nem okoz különösebb nehézségeket, a textúrát rügy- és gubacs-kezdemények befolyásolják. A friss rönkök gyantatartalma megnehezíti a fűrészelést, ezért célszerű azokat a fűrészüzemben néhány hónapig raktáron hagyni. A kemény fémbetétes fűrészek használata ajánlott. A vizsgálatok szerint 30-33 mm fogtávolság, 30-33 mm/s vágási sebesség és 18-20 fokos homlokszög ajánlott. A száraz fa rosszul fűrészelhető, szegelésnél a makoré hajlamos a repedésre, előfúrásra van szükség. A fa jól enyvezhető, felületkezelhetősége is viszonylag jó, szívesen pácolják át dió vagy kelet-indiai paliszander hatásúra. Furnérjai közül a legértékesebbek a finom sávozásúak. Tömörfaként leginkább a belsőépítészetben, pl. lépcsőfoknak használják, emellett a rétegeltleme z-gyártásban, valamint a hajóépítéshez és betonzsalu táblák gyártásában is ismert fafaj. Afrikában helyileg, gyengébb minőségből vasúti talpfákat gyártanak belőle, egyébként pedig tömörfa bútor és padló alapanyag.
Export- és importgazdaság
A makoré két fő nyugat-afrikai exportőre Elefántcsontpart és Ghána volt, komolyabb mennyiségeket még Libéria szállított. Ghánában jelenleg az állomány erős lecsökkenés emiatt csak a kormány engedélyével végezhető döntés, rönkfa exportja nem engedélyezett. Az erdők kizsákmányolása miatt a fa jövőbeni szállíthatósági kilátásai nem túl kedvezőek, ezért ma egyre inkább a doukát és a moabit használják helyettesítőként.
Forrás:
A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2010/07. számában