Lassan egy évtizede állok kapcsolatban a szaksajtóval. Eredeti foglalkozásom szerint pedig többek között ofszet retusőr volnék, de még mindig nem sikerült megfejtenem azt a titkot, melynek birtokában a lefotózott lakás vagy a beszkennelt berendezési terv színei nyomtatásban visszaadnák az eredetit.
Bár néha az is előfordul, hogy előnyére változik az összhatás, sajnos sokkal gyakrabban találkozom olyan nyomatokkal, amelyek alig hasonlítanak a színes rajzokra vagy lakásfotókra, legyen szó különféle újságokról, fotósokról és nyomdákról. Lakberendező kollégáktól tudom, hogy mások is találkoztak már ezzel a problémával, tehát nem csak engem érint érzékenyen ez a jelenség. Tudom, hogy a színlátás meglehetősen szubjektív folyamat, de néha a szerkesztőségi „kisördög” is besegít, hogy a szöveghez mellékelt képek látványa ne egyezzen a leírtakkal. Erre szeretnék bemutatni egy példát csupán az érdekesség kedvéért.
Tavaly tavasszal több lakberendező társammal együtt kaptunk felkérést a Velux-tól olyan berendezési tervek bemutatására, ahol a tetősík ablaké a főszerep. A munkákat a SzépLak folyóirat mutatta be, az enyémet az augusztusi szám, Csillagvizsgáló címmel. Mivel a berendezés egy művészi hajlamokkal megáldott kamasz fiú számára készült, lilás, kékes, zöldes színeket alkalmaztam, melyek a „felnőtt” berendezésben így ritkán vannak jelen. A mellékelt szövegben is hangsúlyoztam e színek kissé szürrealista hatását. A főszerkesztő úr és a Velux képviselőjének kérésére egy melegebb színekből álló változatot készítettem, (ahhoz illeszkedő leírással). Ez került a lapba, de az eredeti szöveggel. Nemrég kezembe kerültek az első változat képei, s úgy gondoltam, talán érdekes lehet összevetni azzal, ami megjelent, és a honlapunkon azóta is olvasható, látható.