Egy nappali szoba berendezése – főleg, ha étkezővel közös teret foglal el – mindig kihívás. Ezek olyan közösségi terek, melyekben összegyűlik a család, a rokonok és barátok. Amelyet úgy szeretnénk berendezni, hogy tükrözze karakterünket, esetleg személyes gyűjteményünknek is helyet adjon, de ugyanakkor hívogatóan kényelmes is legyen és segítsen a rohanó mindennapok fáradalmaiból kilépni és lazítani. Az alábbiakban ehhez adnék pár támpontot – természetesen a teljesség igénye nélkül.
Nem csak szép, de funkcionális is
Ahhoz hogy ne csak szép, de használható is, azaz funkcionális legyen nappalink, mindenek előtt tisztáznunk kell, mit is szeretnénk benne csinálni? Milyen gyakran használjuk és mire? Rendszeres beszélgetésre, étkezésre, vagy csak TV-nézésre? Végzünk-e valamilyen otthoni munkát (pl. számítógépen)? Mikor használjuk: csak esténként, vagy napközben is? És még ezernyi apró kérdést tisztáznunk kell, mielőtt belefognánk a lakberendezésbe. A kérdésekre adott válaszok ugyanis eldöntik, milyen funkciónak mekkora teret és fontosságot tulajdonítsunk. Választ adnak arra is, hogy mennyi lámpa, villanykapcsoló, konnektor és egyéb gépészeti elem szükséges, sőt kijelöli azok helyét is. Ha mindezzel megvagyunk, a tervezés a következő szakaszba léphet, és jöhet a megfelelő stílusok, illetve azokba illő bútorok kiválasztása.
Bár számos lakberendezési stílust lehetne felsorolni, itt én most csak hármat emelnék ki. Azt a hármat, amelybe azonban több hangulat is besorolható.
Az elsőnek adjuk a „rusztikus stílus” nevet. Ebbe besorolhatunk mindent, ami népies – a magyar népművészettől, a mediterrán hangulaton át, a vadnyugati cowboy romantikát idéző westernig.
A másodikat nevezzük „modern stílusnak”. Ide tegyük a skandináv puritanizmus nyers fái alkotta enteriőröktől, a ma oly divatos retró 60-as éveket idéző világán át, a csővázas minimalizmus örökérvényű arányáig mindazt, ami kortárs építészet közelmúltját idézi.
A harmadik stílust pedig nevezzük „eklektikusnak”, és tartozzon bele minden, ami egzotikusan vegyes. Kerüljön bele az afrikai-ázsiai hatásokkal operáló ethno életérzés, a különböző korokból származó ám egymás funkcióját kiválóan kiegészítő bútorok, napjaink világutazó és művelt értelmiségijének, korszakokat és földrészeket átívelően összeválogatott lakásbelsőjének stílusa.
Magyarországon a elmúlt években ezekből különösen a mediterrán és a minimál/retró stílusok futottak be szép karriert.
A mediterrán stílusú lakásbelsők
Jellemzője, hogy erős és határozott színeket használ, ám ezek „organikus” tiszta színek. Jellemző például a vörös, a narancs, a terrakotta, a sárga színek használata kiegészítve tengerkékkel vagy mohazölddel, attól függően, hogy görög, olasz, francia, spanyol, vagy éppen marokkói hangulat megidézése-e a cél. Az autentikus bútorzat lehetőleg szú rágta, koros fából készül, egyszerű, vagy barokkosan ornamentikusra faragott díszítéssel, illetve kovácsoltvas a francia bisztrók hangulatához illően. Jellemző a dús drapériák, függönyök és falikárpitok használata, amit apró mázas, kézzel festett porcelán kiegészítőkkel tehetünk igazán hangulatossá. A padlócsempével burkolt teraszon terrakotta cserépedényekben virágzó leanderek és egyéb mediterrán növények hozzák be a déli napsütést otthonunkba.
A modern stílus
az, ami talán soha nem ment ki a divatból. Nem is csoda, hiszen sebességtől és elektronikától átitatott életünk része a pörgés. Ezt pedig semmi nem testesíti meg jobban, mint a minimál és high-tech stílusok.
A fiatal pályakezdők első lakása a legtöbb esetben minimál stílusban születik, aminek nem csak fiatalos lendületük, a fém és az áramvonalas egyenesekhez való vonzódásuk az oka, de sok esetben a rendelkezésre álló pénz is. Kevés pénzből logikus a minimál lakberendezés – gondolhatnák sokan. Ám ez így nem igaz. Sokszor egy látszólag egyszerű vonalú bútor mögött sok éves gyártói tapasztalat és nagy tervezők nevei sorakoznak. A minőségi bőrrel kárpitozott fotelok és szófák ára sem épp a legolcsóbb, és akkor még a fiatalok számára legfontosabb – néha már státusz szimbólummá avanzsáló – technikáról (LCD-TV, DVD, i-Pod, stb.) nem is beszéltünk. A minimál ennek ellenére hódít, unokatestvérével a retróval együtt. Az ok? Letisztult vonalak, maximális funkcionalitás, praktikusság és könnyen rendben tarthatóság. Egy lakásban – vagy akár a rendelőben is – mi mást akarhat az ember?
Eklektikus-stílus
Nos, ha mást akar, akkor talán tárgyai és gyűjteményei elhelyezésének és megmutatásának vágya adja a motivációt. Erre pedig a legalkalmasabb az eklektikus stílusban berendezett lakás.
Eklektikus, azaz sokféle. Olyan, mintha – vagy talán valóban – évek alatt gyűltek volna fel benne a bútorok és tárgyak. Mintha a világjáró utazások, évek alatt finomodó ízléssel összevásárolt emlékeiből állna össze.
És valóban, egy fogorvos, egy menedzser és más kiváltságosok lakása státuszukról is árulkodik. Itt megfér egymással az óriás képernyős plazmatévé, az eredeti perzsaszőnyeg, a falon lógó afrikai maszkokkal és az örökéletű bőr ülőgarnitúrával. Bár az eklektikának is meg vannak a maga szabályai, mégis jóval nagyobb szabadságot enged, mint más lakberendezési stílusok.
Ahogy nyílik ki előttünk a világ, úgy utazunk egyre többet és egyre távolabbi tájakra. Az ott szerzett tapasztalatokat és emlékeket – néha kézzel fogható szuvenírok formájában is – magunkkal hozzuk otthonunkba. Talán ez a magyarázat az utóbbi években egyre népszerűbb ethno stílusnak, melybe az afrikai és távol-keleti hatások éppúgy beletartoznak, mint az amazóniát, vagy az erszényesek és kenguruk földjét megidéző enteriőrök.
Ejtsünk egy pár szót a bútorokról is
A bútorválasztásnál ma már nincsenek merev szabályok, hiszen nem vagyunk egyformák, és ami az egyik családnak megfelelő, az a másiknak talán nem az. Bármit is választunk, úgy tegyük, hogy pihenésre és vendégfogadásra, illetve esetleges otthoni munkára is egyaránt megfelelő legyen.
Úgy rendezzük be a szobát, hogy szükség esetén egyes könnyen mozgatható bútor áttolásával megfeleljen az épp aktuális kívánalomnak. Ha kicsi a lakás, alkalmazzunk több funkciós bútorokat (pl. ilyen az ággyá nyitható ülőgarnitúra, az étkezőasztallá alakítható kártyaasztal, stb.). Gondoljuk át azt is, nem tehető-e valamilyen funkció – és a velejáró bútorok – át egy másik szobába (pl. muszáj itt lennie a számítógépnek)?
Azt se felejtsük el, hogy lakásunkban közlekednünk is kell. Mint hogy az újonnan épített lakótelepeken az emberek a leglogikusabb útvonal mentén kitapossák a füvet (hiába van szép szögletesen lefektetett járda), úgy lakásunkban is vannak csapás vonalak. Ne tegyünk hát semmilyen bútor az útba, mert ezzel kényelmünket sodorjuk veszélybe. Meg kell hát terveznünk a közlekedést is.
Ismeretes, hogy a gyerekek mindig a szülők közelében szeretnek lenni. A nappaliban ezért olyan megoldásokat kell találnunk, ami felnőttnek és gyermeknek egyaránt megfelel. Ha féltjük bútorainkat a piciny csokis kezek hagyta ujjlenyomatoktól, ne vegyünk drága szövethuzatú ülőgarnitúrát – ilyen esetben a bőr talán jobb megoldásnak mutatkozik.
Ha a széthagyott gyerekjátékokat egy gyors mozdulattal el akarjuk tűntetni a vendégek érkezésekor, használjunk ládákat és olyan ülő alkalmatosságokat, amelyekben mély tároló búvik meg.
Tartsunk rendet, mert az ápolt, tiszta és rendezett terek mindig nagyobbnak hatnak, mint ugyanaz a tér rumlisan.