A fonott bútorok története az emberiség bölcsőjéig nyúlik vissza. Legkorábbi bizonyítható emlékünk i.e. 3000-re, az Egyiptomi Birodalom idejére datálódik, ahol a fennmaradt faliképek tanúbizonysága szerint . feltehetően – nádfonatos székek és tároló dobozok voltak használatban.
Az évszázadok során különféle változatban, és váltakozó népszerűséggel használtak őseink fonott bútorokat, melyek a Viktoriánus korban érték el virágzásuk csúcspontját. Ebben a korszakban divatos beltéri és kerti – többnyire fehér színű – ülőgarnitúrák jellegzetesen romantikus bájt kölcsönöztek a lakásnak. A használt rattan bútorok népszerűsége az egyszerűségében rejlett, illetve abban, hogy ezt az anyag gyakorlatilag minden stílusban és dizájnban fonható. Divatjának csúcspontján babakocsikat, hintókat is fontak a legváltozatosabb formájú bútorok – asztalok, székek, fotelok – mellett, sőt még lámpaernyők is készültek belőle.
A viktoriánus kor hatására a rattan annyira elterjedt az angolszász országokban (Egyesült Királyság, illetve az afrikai Brit gyarmatok, valamint USA, Kanada és Ausztrália) – és ott is főleg a kerttel rendelkező, vidéki házakban -, hogy mára már a vidékies, country-stílus egyik alapkövének számít. A dúsan kipárnázott fonott karosszék tiszta, egyszerű formája a lassan hömpölygő, nyugodt életmód egyik szinonimájává vált.
Népszerűségét valószínűleg annak köszönhette, hogy a korszak emberei olyan bútort kerestek, ami kivihető a szabadba, a kertbe, teraszra, vagy a korszak tipikus újításába, az üvegházba is. Ezt követően vált a rattan tipikus kerti bútorrá, hosszú évtizedekre beskatulyázva magát. Mostanság kezdjük csak újra felfedezni, és ismét behozni a lakásba a fonott bútorokat.
Természetesen a modern rattan és fonott bútorok már polimerkémiai tudásunk segítségével időtállóbb és színesebb, mint viktoriánus ősei. Bár a hajlítási, fonási technológia szinte azonos az eredetivel (1917, Marshall Lloyd), a ma készülő bútorok tartósabbak, simább felszínűek, továbbá változatosabb színekben kaphatók, és nem kopnak/fakulnak olyan gyorsan, mint elődeik. Nedvesség állóságukról egy speciális bevonat gondoskodik.
Mint a kerti bútorok általában, a fonott székek és asztalok is elszennyeződhetnek, porosak, sarasak lehetnek. Az eredeti rattan (és az egyéb fonott) bútorok tisztításáról ezért időnként gondoskodnunk kell. Már egy egyszerű porszívózás is csodákra képes, és visszaadja bútorunk eredeti színét (mindig kefés végű szívófejjel végezzük!). A nagyon saras székekről először locsolócső segítségével mossuk le a rárakódott port, illetve a nagyobb sárdarabokat, (praktikus ötlet a széket oldalára fordítani, így a víz gyorsan kifolyik a vesszők közül, és elkerülhető, hogy a fonott bútor túl sok vizet szívjon magába és eldefomálódjon), majd híg, mosószeres vízzel és szivaccsal, esetleg fogkefével távolítsuk el a még látható szennyeződést. A vizes fonott bútort törölgessük át egy száraz ronggyal, vagy papírtörülközővel és hagyjuk száradni minimum 24 órán át. Végső lépésként bútorpolírozó pasztával kezelhetjük a rattant, visszaadva annak eredeti fényét.