Átriumos sorházi lakás tetőtér-beépítésével válhatott valóra a család régi vágya: egy viszonylag nagyméretű, tágas, világos tisztálkodó- és regeneráló helyiség, amely funkcióját és formai kialakítását tekintve túllép a hagyományos értelemben vett fürdőszobán.
A cél az volt, hogy az ötvenes éveiben járó, fiatalos szülők és serdülő lányuk zavartalanul, akár egyszerre is tudják használni a szokásos tisztálkodó eszközöket és a testi-lelki felüdülést biztosító fitnesz kellékeket. Használati értékét tekintve egy plusz szoba alakult ki így, ahol az L alakú alaprajzi elrendezésnek és az eltérő belmagasságnak köszönhetően jól elkülöníthetőek a különböző funkciók. A fő helyre egy nagyméretű hidromasszázs kád került, mintegy dobogóba süllyesztve, kihasználva a tető ferdeségéből adódó lehetőséget. A fölötte elhelyezett tetősíkablak révén közvetlenül a csillagos ég alatt lehet kikapcsolódni, relaxálni.
A fürdőszobába a magasabb páratartalom miatt zárt állapotban is szellőztethető, többszörösen lakkozott ablaktípust válasszunk. A szellőzőnyílás az ablak szárnyába van beépítve, amelyet az ablak kilincsével egyszerűen lehet működtetni. A rovarok távolmaradását beépített pollenszűrő garantálja.
A dobogóba süllyesztett kádaknál külön veszélyforrás, hogy a beszállásnál lefelé kell lépni, ezért – az elcsúszást megakadályozandó – egy kapaszkodót terveztem a széles lépcsőre.
A törölközőszárító radiátor a zuhany felől is hozzáférhető egy nyitható üvegajtón keresztül. A kád másik oldalán lévő térelválasztó falba egy kisebb akvárium került. A világosabb szárnyban, a teljes értékű belmagasságnál kapott helyet a két mosdó, míg az alacsonyabb részt tárolóbútorokkal, pihenőpaddal, kis méretű italhűtővel és tornaeszközökkel (szobakerékpár, evezőpad) használtam ki. Innen lehet bejutni a szaunába is. Az L alak kisebbik szárába – üveg tolóajtóval lerekeszthető módon – szerveztem a wc-t, a bidét és a lakásban is praktikusnak bizonyuló fedeles piszoárt. A túlsó falon lévő üvegpolcokon lehet elhelyezni a tengerparti nyaralások alkalmával begyűjtött emlékeket. Szintén itt kaptak helyet – de még a vécéből is rejtve – a hagyományos értelemben vett háztartási helyiség tárgyai, mint például a kazán, a mosó-szárítógép, szennyestároló és a takarítószerek. A helyiség jellegéből adódóan itt az ablaknak inkább csak a szellőzést kell biztosítani, a ki- és betekintés lehetőségét nem, így itt nem zavaró, hogy a kis tetőablak viszonylag magasra került. Kezelése is könnyen megoldható a távnyitórúd segítségével.
Az anyag- és színhasználat sem mondható hagyományosnak.
A padló burkolata – megfelelő kezeléssel ellátott – trópusi fa, a mosdók, a vécé és a bidé alatti betonteknőkbe pedig gondosan válogatott görgeteg-kavicsok kerülnek, melyek feladata a talpmasszírozás. A felület tisztántartása sem okoz gondot, csak jól át kell taposni és leönteni vízzel: az alatta lévő padlóösszefolyó elnyeli a szennyeződéseket.
A többi burkolat üvegmozaik, tüzes vad színekkel, és sok festett vagy opálüveg, hideg jég-kékkel. A pillérek nem teherviselő szerkezetek, zömével gipszkartonból készültek, dekorációs céllal, vagy tárolóbútorként, világító elemként szerepelnek.