Az értelmiségi fiatalember szép épületbe, de igen elhanyagolt, rossz beosztású lakásba költözött. A kúria jellegű ház a háborúban megsérült, gyors helyreállítása az akkori elvárásoknak megfelelően történt, így osztott belmagasság jött létre. A 7×9 méter alapterületű lakást úgy kellett kialakítani, hogy vendéglátónk gyakran fogadhasson vendégeket, ügyfeleket. A főfallal kettévágott lakás egyik fele 2,8, a másik fele 4,8 méter magas, így lehetőség volt galéria építésére. (Megjelent: a mi Otthonunk 2007. márciusi számában)
Első lépésként a felszabdalt tereket egybenyitottuk. A nappalit nem akartuk galériával sötétíteni, így csak a fürdőszoba fölé került emelet, amelyen a hálórész kapott helyet. A vizuális élményt elrontotta volna egy robosztus falépcső, így inkább légies üveglépcsőt terveztem, krómmal kombinálva.
A fürdőszoba nagy ablakának köszönhetően eleve világos volt, de a falba ékelt üvegtéglával tovább növeltük a természetes fényt.
A lakást férfias egyszerűség jellemzi, csiribirik nélkül. A sötétbarna bútorokat vajszín és almazöld bolondítja. Egy-egy hangsúlyos faltól eltekintve az otthon alapszíne a vajszín.
A színek játékát a mesterséges világítás is kiemeli. Az étkezőasztal fölötti csőszerű lámpák még férfiasabbá formálják a teret. A konyhaszekrény frontját is a krómcsíkok és fogantyúk teszik markánsabbá.
A konyharészen a főzősziget és a bárpult kapja a fő hangsúlyt, de nagyobb társaság kényelmesen vacsorázhat a nyolcszemélyesre bővíthető asztalnál is.