Kis különbséggel ugyan, de első lettem a Színkép Posztergaléria által meghirdetett versenyben, így elutazhattam az idei kiállításra Milánóba a Bútorszövetség tagjaival.

 

Köszönöm a részvétel lehetőségét, mert mint sok más lakberendezőt, engem is erős szálak fűznek Milánóhoz. Olyan élmények, amik megváltoztatták a nézőpontunkat. Élesen elválik a Milánó előtti és utáni szemléletmódunk. Barátnőmmel mi rendszeresen megnézzük ezt a seregszemlét, hogy követni tudjuk a fejlődést és az aktuális változásokat. Ezért is vettük csodálkozva tudomásul, hogy a LOSZ az idén nem szervezett meg egy ilyen fontos, szakmai fejlődést elősegítő utat.

 

A milánói beszámoló segítségével szeretnék röviden képet adni arról, amit láttunk és ami újdonságnak számít. Ha az összképet tekintjük, akkor még mindig a minimál és a retro a két legjellemzőbb irányzat, amivel találkoztunk. Az ülőbútoroknál a legérdekesebb, hogy a minimál formarendszeréhez a retro zöld-narancs színvilágát kapcsolják. Hiányoztak a viszont a jellegzetes, erőteljes és nagy minták, így ismét finomabbá, elegánsabbá vált a belső tér. Másrészt a legnagyobb design cégek is jelentkeztek lekerekített retro formájú ülőgarnitúrákkal és meglepő módon sok-sok valódi nemes szőrmét használtak fel.

 

A szekrényeknél, asztaloknál nagyon intenzív világos-sötét csíkozású egzóta-furnérokat használnak. Továbbra is jelen van a bútorok egy részeinek -egy fióknak vagy ajtónak- magasfényű színezéssel való kiemelése. Az előző évek piros, bordó és lila színei helyett itt is a zöld és a narancs a legjellemzőbb. Erőteljes a keleti bútorok jelenléte úgy, mint az utolsó években mindig, de most több volt a lakktechnikával készült japán berendezés. A kastélybútoroknál a megszokott pompőz és visszafogottabb stílbútorok mellett sok volt az art decós berendezés is. Izgalmas megoldásként több helyen láttunk aranyozott felületek helyett ezüstborítást és festést vagy kicsit szürkés matt felületet, ami ezekkel a hagyományos formákkal kapcsolva egészen különleges. Az ellentétes anyagok, formák, stílusjegyek egy tárgyon belül több helyen is megfigyelhetők voltak. Ilyen volt például a lennel kevert üvegszál egy függönyben, vagy a tökéletes hasábformájú magasfényű fémasztalláb összeillesztése egy gyalulatlan pallóból készült asztallappal, vagyis jelen van a posztmodern is.

 

A fürdőszobák ismét színesednek, ami a szanitereket illeti. Nem meglepő, hogy zöld és narancs, de piros és fekete színű mosdókagylókat is kiállítottak. Nőttek a méretek, kerekedtek a formák. A fürdőkádak szinte minden enteriőrben a térben, körbejárhatóan helyezkedtek el. Szimpatikus megoldásként a legtöbb zuhanykabin alja fából készült. A lámpáknál a szokásos széles választékot vonultatták fel. Kristálycsillárok, klasszikus lámpacsaládok, sokféle modern és high-tech és természetesen a retro. A retrónál a lámpák üvegteste vált színessé, természetesen zölddé és narancsszínűvé.

 

Még mindig sok a nagy és még nagyobb fehér gömbforma, önállóan vagy barna kiegészítésekkel. A fiatal formatervezők bemutatkozása mindig sok látogatót vonz, ahol magyar művészek is kiállítottak. Sajnos ez a fórum nem ad módot részletesebb beszámolóra. Még egyszer köszönöm Felföldy Mihálynak és a Színképnek, hogy ott lehettem.