A távol – keleti stíluson belül Kína dominanciája a XIX. század végéig volt jellegzetes. A páratlan gazdagsággal díszített, összetett, bonyolult világot megjelenítő tárgyak, amelyek az akkori otthonokat díszítették, ma már rendkívül drágák.
Kína legértékesebb találmánya (a puskaporon kívül) a porcelán. Annyira, hogy az angol nyelvben még ma is „china”-ként nevezik a porcelánból készült tárgyakat.
A másik nagyon értékes termék a selyem volt, melynek külön kereskedelmi útvonalat is biztosítottak. Éppen ezért, a porcelán és a selyem a kínai lakberendezésben is fontos szerepet játszik.
A távol-keleti stílusú bútorok olyan nemes fából készülnek, mint például a drága cseresznyefa. Ezeket jellegzetes trópusi fa gyantájából nyert lakk, egymásra hordott rétegeivel vonták be, illetve díszítették. Nagyon ízléses dobozokat, paravánokat, szekrényeket és szekretereket készítettek. Japán jellegzetesség a ma is alkalmazott papírfal, amely a térelválasztó szerepét tölti be a lakásokban, ami egyébként könnyen variálható. Színeit tekintve a hagyományos távol-keleti stílus a modernhez képest harsány.
Számítsunk arra, ha ezt a hagyományos stílust választjuk a lakásunkba, mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk, illetve kevésbé légies teret kapunk, mint a modern japán esetében.