Léteznek olyan történelmi stílusok, melyek ma is jelen vannak a lakáskultúrában? Igen! Például a BIEDERMEIER, az ART DECO, a MODERNIZMUS, de menjünk még régebbre: a ma ismét divatos BAROKK . Tudjunk meg róluk többet! Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen az információk tárháza kimeríthetetlen.
Kezdjük a BIEDERMEIER-el. Egy kicsit árnyaltabban, mint ahogy az sokszor olvasható. Ez a bútor- és lakberendezési stílus, sőt maga az elnevezés is utólagos definíció. Jelentése valami ilyesmi: „a jóságos Meier úr”, azaz jámbor ember, jóravaló, derék polgár, gazda ( – és ezt ne értsük pejoratívan!).
Tekintsünk egy kicsit vissza a történelemben:
Vége lett nagy nehezen a napóleoni háborúknak, amelyek több mint húsz évig tartottak.
A részletekbe nem mennék bele, túl hosszú lenne.
Mondhatnánk azt is mai szavakkal: mind idegileg, mind anyagilag kikészült Európa polgárainak nagy része. Legyen már végre béke, nyugalom, hadd csukjam magamra az ajtót, és legyek OTTHON! Gondolom, valami ilyesmit gondoltak. Persze ez politikailag is manipulálva volt. Hogy csak Metternich birodalomépítő munkáját említsem, ahol a toleráns, alkalmazkodó civilek sokasága igencsak kívánatos volt.(Szintén hosszú történet, lapozzunk…)
Mit adott a BIEDERMEIER mai szemmel nézve a lakáskultúrának? A zene és a festészet mellet fő műfaja a bútor volt. Egyrészt építkezett az EMPIRE formai jellegzetességeiből (erről a stílusról majd később), de míg ez a stílus inkább építészeti jellegű volt, a BIEDERMEIER-ben ezek az antik örökséget hordozó jegyek inkább praktikus, ide-oda pakolható a térben már szabadon álló bútorokat jelentették.
Gondoljunk csak a görögök speciálisan nőknek készült kliszmoszára . Kényelmes, könnyed és légiesen elegáns szék. Ellesték az ötletet, egy kicsit átfogalmazták a kor igényei szerint.
Persze ezt is csak megfelelő technikai háttér segítségével lehetett előállítani. Eddig is készültek gyönyörű bútorok, az asztalos ipar remekei (Pl. Boulle, Chippendale – róluk is később számos másolat készült) ám ez nem volt tömegtermelés, mert nem is lehetett az még ebben a korszakban. Ez idő tájt indult útnak az osztrák nagyipar. A faipar fejlődése a XIX. század második felében gyorsult meg világszerte. A gépek többsége ennek ellenére utolsóként jelent meg a bútorkészítés terén (Ez is hosszú történet: pl. Arts and Craft mozgalom. Talán majd erről is később…) Létrejött viszont a műbútorasztalosok társadalma, ahol a minőségi és precíz munka magától értetődő követelmény volt,és ezek az asztalosok egyben tervező- és iparművészként is dolgoztak. Továbbképzésükre az 1700-as évek végétől tanfolyamokat szerveztek a császárvárosban.
A lakásokba bekerülnek a hangszerek, a növények, vitrinek az apró kiegészítők, mint pl. a varróasztalka. A képek már nemcsak a híres és tiszteletre méltó ősöket ábrázolják.
A lakástextilek és tapéták színvilága visszafogottabb. Általában hosszában csíkos, világos színű, apró virágmintás motívumok a jellemzőek.
Hogy miért szeretjük még ma is ezt a stílust? Van egyféle politikai üzenete. (Nem kell félni, ez nem napi politika, ebbe nem is mennék bele.) A stílus üzenete: Én polgár vagyok, és itthon jól akarom érezni magam. Nem véletlen, hogy a hatvanas-hetvenes években sokan, akik ezt tehették, szabadulván a lakótelepi egyen megoldásoktól, antik bútort vásároltak. De tegyük hozzá, ez azért is volt lehetséges, mert akkor volt még a piacon bieder bútor (is). Ma már egyre kevésbé találhatók eredeti darabok…
Ízelítőül álljon itt egy, a stílus alapján újrafogalmazott, de modern bútor: